Fesztivál

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé 2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé

2024.május 6-10.

XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek – és Ifjúsági Színházi Biennálé 2024.május 6-10.

A Károlyi József Alapítvány 2024. május 31. és június 2. között 20. alkalommal rendezi meg az Európai Dísznövény és Kertművészeti Napokat a Fehérvárcsurgói Károlyi-kastély területén.

A rendező szavai

Az előadás szövegének 80 százaléka Végel László tollából került ki. Gyarmati Kata és én megérzéseink alapján választottuk ki a regényből a 20. század történéseire vonatkozó legjelentősebb részleteket, azokat a momentumokat, amelyek Neoplanta más aspektusát mutatják meg. A legfontosabb az volt, hogy rávilágítsunk azokra a problémákra, amelyek általában Újvidékhez és Vajdasághoz kötődnek: a multikulturális közösséghez való viszonyulásra, a nemzeti, többségi és kisebbségi, akár szexuális, értelmiségi, vagy művészi orientációk közötti különféle eltérésekben és az ezzel való szembesülésben találhatók. Esetünkben nem csupán a regény újrakomponálásáról van szó, hanem egy másfajta szerkesztésről is, ami lehetővé teszi, hogy új színpadi történések szülessenek, ez pedig teret nyit a közönséggel való értekezésre. A Neoplanta című előadás állandóan komuniklál majd az újvidékiekkel.

Én személyesen több szakaszbam éltem meg Újvidéket... Valamikor a kilencvenes években magányos egyetemistaként, amikor nekem Újvidék Saigonra hasonlított, tele katonákkal, az akkori eseményekkel. Később, amikor ismét találkoztam vele, arra kérleltem ezt a várost, hogy fogadjon be, hogy hozzunk létre valamilyen pozitív kapcsolatot. Mind hordozunk magunkban valamiféle fogalmakat, pozitív előítéleteket, amelyek a korábbi idők során keletkeztek, és nehezen fogadjuk el, hogy a magunkban ápolt kép egy korábbi élményanyag képe, és hogy a városról alkotott korábbi elképzelés többé már nem létezik. Illetve csak nyomokban. Egyrészt már az újabb uralkodó felfogás a meghatározó, persze nem csak az új politikai felfogásokra gondolok. Másrészt előrelépni csak azok az emberek tudnak, akik képesek szembesülni a valósággal, esetünkben a városunk valóságával. Az előadás azonban nem csak a városról szól, illetve nem csak Végel regénye alapján mesél a történelem egy részletéről. Egy más mese is rejlik már benne, amely serkenti az ember létezését szolgáló újabb térség kialakulását. Mi ezt a térséget multikulturális közegként ismerjük, de ideje, hogy megismerkedjünk azzal a képpel is, amely nem ezt a multikulturalitást mutatja. Olykor eldicsekszünk a multikulturalizmus és az interkulturalitás fogalmaival, ha mondjuk ezekre a fogalmakra van szükségünk - például az EU-val kapcsolatban. De, ha az igazi Újvidékről akarunk beszélni, azonnal felmerül a kérdés: melyik is az az igazi Újvidék. Ezek azok a pokoli körök, melyeket meg kell járni… Körülöttünk, bennünk és az igazság érzéséhez viszonyítva. Igen, ezzel kell foglalkozni még akkor is, ha nem kellemes. Nem hivatkozhatunk örökkön azoknak az embereknek a felelősségére, akik ebben a romantikus kapcsolatban vannak Újvidékkel.

Minden ember esendő, törékeny és tökéletlen. De mi ezzel nem tanulunk meg együttélni, inkább minden erőnkkel és mindenek felett elfedjük álmokkal, önbecsapással, vagy elfedi nekünk, helyettünk a média, amiben minden könnyednek, szépnek és gördülékenynek látszik az életben. Tennessee Williams műveinek fő témája az örökérvényű, ma is aktuális: a hamis vagy igaz álmokkal, vágyakkal és a gyöngeséggel terhes emberek vívódása szemben a céltudatosan törekvők elérhetetlen társadalmával.
Laura egyetlen mentsvára a sivár valóság ellen az apró, csillogó, törékeny üvegfiguráinak gyűjteménye. A külvilággal nehezen teremt kapcsolatot, ahogyan anyja, Amanda és testvére, Tom is egyre többször az emlékek, az álmok és a nyomorúságos valóság kereszttüzébe kerül. Illúziókkal teli életüket felkavarja, amikor Tom meghívja egyik munkatársát, Jimet, a gimnázium egykori sztárját, akibe Laura titkon szerelmes volt.
A világhírű amerikai drámaíró a négyszereplős művét memory playként (emlék-játékként) definiálja. A gyónásos-vallomásos történetbe Tom Wingfield visszaemlékezésén keresztül lépünk be, akit kezelhetünk Williams darabbéli alteregójának is akár: neveik kezdőbetűi megegyeznek, a drámaírót eredetileg Thomas Lanier Williamsnek hívták.
Tennessee Williams a színészi jutalomjátékokat kínáló Üvegfigurákkal aratta első nagy színházi sikerét, és az 1945-ös bemutató után elnyerte a New York-i Színikritikusok Körének díját (New York Drama Critics Circle Award). A darab alapján filmadaptációk születettek, és olyan híres színésznők játszották el Amandát színpadon és filmvásznon, mint Katharine Hepburn, Jessica Lange és Sally Field.