L1-Egyesület // Felület-sértések

az L1 Egyesület bemutatja:
KOROKNAI–LADJÁNSZKI (H) Felület-sértések című munkáját
(amit az L1danceFest 2017 keretében a Test-Vonal2 kiállítás megnyitó és záró performanszaként láthattak először; majd a III. Vallai Péter Kortárs Előadóművészeti Fesztiválon játszottak).

Vizuál: Koroknai Zsolt DLA
Mozgó lény: Kovács Noémi Anna
Zeneszerző/Zenész: Varga Zsolt
Rendező/Koreográfus: Ladjánszki Márta
Támogató: L1 Egyesület, EMMI, MAMŰ, RS9 Színház

Koroknai Zsolt egy új területet kíván megcélozni, s mint olyan, sorozatot felépíteni, ahol a képzőművészeti performansz alkotásait újraértelmezi és mai világba helyezve megmutatja azokat a társművészetek együttesében. Ilyen volt a Mezon Temporary (2010) és Tér-Zuhanás (2011) zenei-vizuális-táncelőadás és ilyen újragondolás jellemzi a mostani bemutatót is.
A készülő mű fő koncepcióját és vizuális kivitelezését Koroknai Zsolt adja, s munkájához az alábbi együtt-gondolkodókat, közreműködőket kéri fel:

Az előadás tartalmi és képi megjelenésben magában hordozza a kísérleti motiváció kutatását és a társművészeti áthatások tartalmi és formai nyelvezetét. A performansz és a színházi előadás kultikus párbeszédét mint építő elemét, analitikus inspirációját taglalja a képzőművészet klasszikus formanyelvezetének a bodyart hagyományainak, sajátságos magyar kultúrtörténeti szféráját felölelve, jelen esetben Hajas Tibor és kor szellemét újra értelmezett szcenikai tükrében taglalva, jeleníti meg a Felület-sértések című előadás.

A test szerepkörét, a bodyart transzponálását, a performansz tartalmi és formai nyelvezetét a kortárs média technikai megjelenítésében taglalja, a képi és fizikai spontaneitás egyidejűségében kiemeli az alkotás folyamatát és a már historikus elemek szcenikai alkalmazását kísérleti úton bemutatja.
A darab ezáltal “reagensként”, önmaga kontrolljában elemezve, értékelve iránymutató előadást nyújt a kísérleti művészet lehetőségeiről és formai-tartalmi nyelvezetéről.

Idézve Hans Beltingget, a Kép-antropológia című könyvében ezt írja: „A ‘kép’ több, mint az észlelés terméke. Személyes vagy kollektív szimbolizáció eredményeképp jön létre. Minden, amit megpillantunk, vagy ami a belső szemünk elé kerül, így tisztázható le, vagy változtatható képpé. Ezért a kép fogalma, ha komolyan vesszük, végső soron kizárólag antropológiai fogalom lehet. …
Antropológiai szempontból az ember nem képeinek uraiként, hanem – s ez egészen más – a testét elfoglaló ‘képek helyeként’ tűnik fel: a saját maga által létrehozott képek kiszolgáltatottja.”
A darab technikai felépítésében a „bőrfelület képletét” alkalmazza, ahol a színpad vertikálisan osztott kialakítása szimbólikusan a „bodyart” fizikai és szellemi transzponálására utal, így belekóstolva a mikró és makró világ transzcendens jellegébe.

Technikailag a színpad vertikálisan osztott felületét fizikai és szellemi transzponációként használja a „bodyart mint börfelület képletét”, igy belekostolva a mikró és makró világ transzendens jellegébe.

Hajas Tibor: „A valóság közvetlen leképzése mágikus kaland: más világot eredményez, mint ami van, és mást, mint amit látunk.”

Mivel az idézet fordított sorendje szcenikus állításként igaznak tűnik, így felmerül a relatív idő fogalma a tartalmi frázisok kiemelhetősége és az új médiális interaktív megjeleníthetőségek lehetőségei a Felület-sértések című új előadásban.