Hadházi László és Kőhalmi Zoltán, vendég: Waltner Miklós

Hadházi László:

hangulat-karbantartó

25 éve a pályán, de ha a nevét hallják, sokan még így is azt hiszik, egy afrikai orvos, pedig Karinthy-gyűrűs humorista.

1971 óta ír, de csak a kilencvenes évek közepétől jelennek meg írásai vicces lapokban. Több könyv társszerzője kollégáival.

Nekem 8. /Litkai - Hadházi/

Megint 8. /Litkai - Hadházi/

A Föld kilencvenkilenc legkevésbé ismert csodája /Pataki Balázs - Litkai Gergely - Kovács András Péter - Hadházi László/

Korábban rádiós műsorvezető, de ma már kizárólag a Rádiókabaré szerzője és előadója. Egy-két televíziós produkcióban is feltűnt, majd a Showder Klub nevettetője lett. A Dumaszínház társulatának egyik alapító tagja.

Negyvenhetes cipőt hord.

Példaképe Malcolm Young az AC/DC ritmusgitárosa.

Kőhalmi Zoltán:

Ibicsoki Zoltán, meteorbecsapódás-emlékhely, gesztenyével megdobált menyasszony, toló uszály, szotyi-vonal. Aki szereti a stand-up comedy műfaját, annak az előző kifejezések olvastán minden bizonnyal beugrik a Dumaszínház egyik legnépszerűbb humoristájának neve. 

Ahogy szülővárosában, Szentesen sokan ismerik, Kőhalminé Zolika azonban nem a dumaszínpadon kezdte a pályát. A Karinthy-gyűrűvel kitüntetett, pályaelhagyó építészmérnök valójában sosem akart kiállni és beszélni, jól érezte magát a háttérben. Szerencsére, mégis megpróbálta. 

A szomorú bohóc nem is olyan szomorú, hiszen háromgyermekes, boldog családapa és férj, Humorfesztivál-győztes, a műfaj egyik legrutinosabb képviselője. Nem politizál, nem beszél celebekről és nem káromkodik. Sikeres saját estje után a Showder Klub speciális adásában, elsőként készíthetett önálló adást.

Waltner Miklós:

A real V.I.C!  (very important clown). Tatabányáról induló artista, aki nem rest megosztani a cirkuszvilág viszontagságait a közönségével. Nem riad vissza a törpés poénoktól, hiszen tiszteletbeli tagja a „törpe és a hét hófehérke” klubnak. Tanári babérokra is tört, vendéglátósok idomítását vállalta magára, hogy ne legyen annyi „Éttermi fogyatékos” a szakmában. Rengeteg story-ja innen és a fellépéseiről származik, de nyitott szemmel jár a média megfigyelésében, jó szeme van a  ”mások szemében szálka” felfedezéséhez.
Kizárólag a hangja miatt nem lett zenész, és a néptáncos karriert is csak azért hanyagolta, mert rá kellett jönnie, hogy ahogyan ő táncol, na olyan nép biztos hogy nincs!
Hobbija a városi emberek megfigyelése és kielemzése, nem tűri szó nélkül a bénázást, és hangos nevetésben tör ki, ha valaki nekimegy a fotocellás ajtónak, mert az valamiért nem nyílik ki.
A közönség által csak Mályki-nak nevezett humorista, nem ma kezdte a szakmát, hanem holnap lesz egy napja, hogy belevágott…