A csaknem két méter magas, vékonydongájú fiú autodidakta művészetével, szuggesztív előadásmódjával, nagy ívű kompozícióival, költői szövegeivel és elképesztő tenor hangjával lenyűgözte a közönséget. A 21. század legfontosabb új dalnokai között említik, és olyan előadókhoz hasonlítják, mint a néhai Nina Simone vagy Antony Hegarty (Antony & The Johnsons), a francia sanzontörténet nagyjai közül Edith Piaf vagy Léo Ferré. Személyes kedvencei között ugyanúgy ott van Tom Waits és Nick Cave a veterán rockhősök ligájából, mint Erik Satie vagy Claude Debussy az egy évszázaddal ezelőtti francia zeneszerzők panteonjából.
Néhány korai kislemezdal és EP után 2015-ben megjelent At Least for Now című első albumával Franciaországban az eladási lista élére került, és elhozta a legjobb új előadónak járó díjat a Victoires de la musique („a francia Grammy”) gálájáról, majd az Egyesült Királyság egyik legrangosabb könnyűzenei elismerését, a Brit-szigetek legjobb nagylemezének járó Mercury Prize-t is elnyerte. 2016-ban már a legnézettebb amerikai éjszakai talk show-kban adhatta elő zongorás dalait, melyek közül az I Won't Complain címűhöz briliáns fekete-fehér szürrealista videoklip is készült.