Ez az "a" zongoraest, mely nemcsak a darabok okán meghatározó hangütés évadunk elején. "A" koncert, mely nemcsak az előadó, a Kossuth- és Liszt- díjas Bogányi Gergely fantasztikus interpretátori képességeinek felmutatására, de a Kölcsey Központ tulajdonában is meglévő Bogányi-zongora hangzásának bemutatására is nagyszerű alkalom. több...
Egy múltbeli eseményre kerestél. Kérjük, válogass aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2017. szeptember 12. kedd, 19:30
E koncert első két darabja - Beethoven Pathetique-szonátája és Schubert 4 impromptu-je valójában a Hallgatóról szól, neki ad közel egy órányi gondolkodási, töprengési, lélekben újjáépülési időt. Megteremtve azt a különleges hangteret, melynek csak egy része a hangzó zene. A maradékot: a lelket, a figyelmet, a belső csöndet, a Hallgatónak magának kell hoznia, mert az első két darab valójában csak így jöhet létre. Alkalomként a gondolkodásra, az összeszedődésre, lehetőségként arra, hogy a koncertteremben ugyan együtt ülve, de mégis: magányosan nézzünk szembe önmagunkkal.
Beethoven 1799-ben, alig 27 esztendősen komponált Pathetique-szonátája, vagy Schubert 4 impromtu-je, e két hatalmas darab, alapvető kérdések egész sorát veti fel. Nem virtuóz hatásvadászattal: igaz, tiszta hanggal, személyes közvetlenséggel szólalnak meg, egyszerű, világos eszközökkel teremtve egyensúlyt a zeneszerzői szakma állandó, megtanulható elemei és a személyes mondanivaló szükségképpen kereteket feszegető egyedisége, sok esetben szűnni nem akaró belső feszültsége között. Beethoven a karakteresebb, egyénibb, drámaibb, szabálytalanabb, Schubert az eszköztelenebb. S bár lehet az a benyomásunk: technikailag nem tűnik különösebben bonyolultnak ami szól, a hangverseny első részének végére abban is biztosak lehetünk: a kozmosz egy bizonyos pontjáról folyik a zene. Onnan, ahol e tökéletes tételek örök helye van.
A zongoraest második részében, immár magányunkból visszatérve, Liszt grandiózus h-moll szonátája ránt vissza bennünket az ámulat, a technikai bravúr, a szédületes modulációk, a romantikus érzelmek, az óriási hangtömbök, a felszárnyaló ívek, az állandó felépülések és elvezetések folytonosan áramló világába. Az 1853 februárjában befejezett darabot a szerző eleve összegzésnek, az addig bejárt zongorista-zeneszerzői út szintézisének szánta, de olyannyira megelőzte korát, hogy szinte Bartókig tartott, mire a h-moll szonáta egyáltalán elfoglalhatta méltó helyét a pódiumokon és napjainkra a XIX. század zongorairodalmának egyik legtöbbet előadott darabjává válhatott. Johannes Brahms állítólag elaludt alatta - hogy volt erre képes az elképesztő fúga, a körülötte sistergő mellékszólamok, vagy a romantika harmóniai kereteit sok esetben már-már szétfeszítő liszti akkordmenetek, modulációsorok hallatán? E 27 perces, de alig negyedórásnak ható mű hallgatása közben, folyamatosan vándorolva a legfiligránabb pianisszimóktól a szinte nagyzenekart kívánó teljesség fortissimójáig, saját lelkünk is teljes spektrumon rezonál. Az ember egy ideig próbálja értelmezni a Szerzőt és hideg fejjel tudni akarja, hol is tartunk. Aztán a sokadik váltásnál, a legmeghittebb hangulatból ismét alig másodpercek alatt lendülve a tetőfokra, rájön, hogy hallgatóként csupán egyetlen dolgot tehet: vakon ráhagyatkozik a Szerzőre és csak engedi: vigye ahová akarja. Elképesztő teljesség a jutalma. Mert a h-moll szonáta maga a bizonyosság: Liszt Ferenc kezében a forma, a tudás, - az igazság.
Páratlan triumvirátus, Beethoven, Schubert, Liszt három fajsúlyos darabja teremti meg e Bogányi-koncert teljességét is, avatja e kihagyhatatlan estet igazi zongora-összművészeti élménnyé, valódi vándorúttá magányos csöndektől szédületes magaslatokig zenei és lelki értelemben egyaránt.
Jegyek 2017. szeptember 4-től kaphatók
A történet két szélhámosról szól: Lawrence úriember, akiről könnyen elhisszük, hogy nemesi sarj, egy száműzött uralkodó; Freddy Benson azonban kisstílű. Meséjében szegény, beteg nagymamájának gyűjt könyöradományokat. Kettejük barátsága akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy mindketten a Riviérán kívánnak turistákat kifosztani, és rájönnek, hogy szövetkezve könnyebb. A Steve Martin és Michael Caine játékával fémjelzett film nem véletlenül ihlette meg a „színházcsinálókat”. A fordulatokban gazdag és rendkívül humoros történet kiváló zenével fűszerezve robbant be a Broadwayre, útját azóta is töretlen nevetésorkán, tapsvihar és díjeső övezi.
A vígjáték egy izgalmas, kalandos utazáson keresztül, rengeteg humorral világít rá a középkorú nők és a változó kor kikerülhetetlen nehézségeire. Megmutatja, hogy mi nők képesek vagyunk megbirkózni ezekkel a kihívásokkal - ám minden könnyebben megy öniróniával, sok nevetéssel, különösen akkor ha számíthatunk a férfiak támogatására.
Május 11-én fergeteges ValMar koncerttel zárul a 2024-es Pápai Expo és Agrárpiknik, az év legmenőbb agrárrendezvénye.
Az orosz operairodalom műremeke, amely Alekszandr Puskin azonos című drámája nyomán keletkezett, több mint húsz év után kerül újra az…
A portugál hang, mely elvezet a Zöld-foki-szigetek forró hangulatú, vibráló világába!
Csak a szeretet: az egyetlen és ősi, időn és téren átívelő, mindannyiunkat összekötő energiáról beszél Magyarország első számú újcirkusz-társulata, a…
Ebben a rovatban a rendszer által válogatott népszerű programokat ajánlunk. Közöttük fizetett hirdetések is lehetnek.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsd össze a kosarad újra!
