Nyíregyháza - Evangélikus templom

Nyíregyháza - Evangélikus templom

Magyarország egyik legnagyobb evangélikus templomának története a 18. századra nyúlik vissza, amikor Nyíregyháza város földesura, gr. Károlyi Ferenc elhatározta, hogy új lakosokat invitál a városba annak reményében, hogy majd ők felvirágoztatják annak gazdasági helyzetét. Tervét 1752-ben terjesztette a nagytanács elé, ahol a környező földesuraknak megígérte, hogy nem az ő jobbágyaikat fogja elcsábítani. A kiáltvány Károlyi kihirdette Szarvason és ígéretet tett a szabad vallásgyakorlásra is. Kb. 300 munkás érkezett Békés megye településeiről, hogy elvégezzék az őszi vetést. A munka elvégzése után azonban hazaindultak Szarvasra az otthon hagyott családjukhoz. Hazatérésük után báró Harruckern János a tömeges elvándorlástól tartva elrettentésül börtönbe záratta. Reguly Sándor tanító kérésére Károlyi a békési alispánnál kieszközölte, hogy a foglyokat szabadon engedjék. Ezek után telepedtek le Nyíregyházán. Az őslakosok eleinte távolságtartóan, majd ellenségesen viselkedtek a telepesekkel szemben, rájuk hárították a nyíregyháziak adósságát, amit a betelepülő tótok szó nélkül viseltek, tanúskodva evvel békés szándékukról. Károlyi ígéretet tett szabad vallásgyakorlásukra és kérelemmel fordult Mária Teréziához, hogy engedélyezze az evangélikusok számára istentiszteleti hely építését és lelkészük letelepedését. Vandlik Márton lelkészük azonban nem várta meg, míg a válasz megérkezik. Hogy ne maradjon pásztor nélkül a nyáj, az engedély megérkezése előtt Nyíregyházára érkezett, rendszeres istentiszteleteket tartott és templom építését kezdeményezte. A Kossuth tér déli oldalán lévő csűrt alakították át templommá és itt tartották istentiszteleteiket. Az engedély nélküli építkezésnek hamar híre ment a környéken és sokan a szabad vallásgyakorlás reményében Nyíregyházára költöztek. A tokai plébános és az egri püspök panasszal fordult Mária Teréziához, aki elrendelte, hogy a lelkészt űzzék el a vármegyéből, az imaházat pedig rombolják földig. Az utóbbi meg is történt, a pásztort pedig gr. Károlyi Ferenc Debrecenbe menekítette. Több sikertelen kérelem után gr. Károlyi személyesen látogatott el Bécsbe az ügy orvoslására. A királynő beleegyezett, hogy naponta házaknál áhítatra összegyűljenek az evangélikusok és ünnepeken istentiszteletet tartsanak, melyre lelkészt is hívhatnak, az első ilyen 1756 húsvétján volt, amikor Debrecenből visszahivatta Károlyi az elűzött lelkészt, Vandlik Mártont. Eleinte csak nagyünnepekre maradt a községben, majd egyre hosszabb időkre, s végül zavartalanul eskethetett, keresztelhetett és temethetett. Istentiszteleteiket nádból készült imaházban tartották. 1759-ben új lelkész érkezett, aki az imaházat kibővítette, ez ismét nagy ellenkezést váltott ki, de a kedélyeket ismét gr. Károlyi Ferenc csillapította le. A sok megpróbáltatás után a rövid pórázra fogott evangélikus lakosság tervbe vette, hogy áttelepül Délvidékre, Szerémségbe. A sokszori kérelem hatására azonban éppen ebben az időben készült egy, aminek kapcsán kiderült, hogy a városban 3800-an élnek evangélikusok. A királynő engedélyt adott, hogy amennyiben befizetik a járandóságot a nagykállói plébánosnak, az evangélikus egyház szolgálatát (temetés, esketés, keresztelés) igénybe vehetik és saját lelkészük lehet. Tapolcsányi Györgyöt hívták meg lelkészüknek, megérkezése után nagyjából egy hónappal a plébános panaszt emelt a beiktatása ellen, így csak tanítóként szolgálhatott tovább. 1781-ben komoly fordulatot hozott II. József trónra lépése. Az általa kibocsátott Türelmi Rendelet következtében országszerte fellélegztek a protestánsok és épültek meg templomaik. 1782-ben a nyíregyháziak is elküldték templomépítési és lelkésziktatási kérelmüket a budai Helytartótanácshoz, majd néhány hónap múlva a templom tervezetét. A Helytartótanács a Giuseppe Aprile bergamói építész által tervezett, nagyméretű templomot szükségtelennek ítélte, kisebb templom építésére utasította a gyülekezetet. A nyíregyháziak azonban a létszámbeli növekedés reményében elküldték a tervet Bécsbe is, ahol azonban jóvá hagyták és megépülhetett monumentális templomuk Giuseppe Aprile eredeti tervei szerint. Az előírásoknak megfelelően torony és harang nélkül, dísztelen, fehérre meszelt fallal épült fel a mai hajó tömege (amit aztán a későbbiek során folyamatosan átalakítottak, tömegaránya azonban az eredeti maradt). Helyéül a korábbi kuruc temetőt, a város legmagasabban fekvő pontját jelölték ki. Az alapkövet 1784. március 25-én tették le és 2 és fél év múlva, 1786. október 22-én, reformáció ünnepe előtt egy héttel sor került felszentelésére. A berendezés 1788-ra készült el. A templom egyszerű, díszítéstől mentes volt, belseje ridegséget árasztott. A gyülekezetet folyamatosan a bővítésen fáradozott a templom 1786-os felszentelésétől egészen 1936-ig, amikor végleges külső-belső megjelenését elnyerte. 1796-ban tornyot építettek, amit 1825-ben megmagasítottak. 1817-ben a szentély mellé sekrestye készült. 1832-ben tűzvész pusztított, megrepedt a hajó boltozata. A 19. század közepére igény vetődött fel a homlokzat dísztelensége miatt. 1850 és 60 között klasszicizáló és neobarokk, majd 1885 és 86 között eklektikus stílusban plasztikusabbá, díszesebbé, tagoltabbá tették a homlokzatokat. Az ablakok köré neobarokk keret, tagozatok, ornamentikák készültek, hogy oldják a sivár, szigorú megjelenést. Neoreneszánsz oszlopos kapuzata 1885-ben készült. 1936-ban egy felújítás alkalmával kisebb változtatásokat végeztek rajta, ekkor készült el mostani formájában. A templom a város legrégebbi épülete és legértékesebb látványossága. Homlokzati síkjából jelzésszerűen kilépő tornya 51 méter magas. Sisakja ütemes vonulatú, négypárnatagos építmény, csúcsán a toronygömbbel, nap-motívummal és csillaggal. A hajó szegmensíves ablakai edikulás keretezésűek. Főhomlokzati oromfalának finom, íves vonalvezetése teszi mozgalmassá a homlokzatot, amelyet még fokoz a népies növényi ornamentikával díszített, oszlopos kapuzat, a föléje boruló, meglehetősen furcsa, középen áttört timpanonnal. A bejárat feletti felirat: "Erős vár az Úristen". Az épület a keleti oldalon szögletes apszissal záródik, mellette áll a sekrestye, melynek ajtaja fölött latin felirat tudósít a templom építéséről, a szöveg nagybetűit megfelelő sorrendben összeolvasva az MDCCLXXXVIII (1788) évszámot, a templom külső-belső elkészültének dátumát olvashatjuk. Belseje 2000 ülőhelyes, háromhajós tér. A keskeny mellékhajókban kosáríveken nyugvó kőkarzatok húzódnak. A karzatok mellvédjén girlandok között, pajzs alakú mezőben egy-egy igét láthatunk. A teret négyboltszakaszos csehsüvegboltozat fedi. Gazdag festését, Benczúr Gyula tervezte, és Gróth István nyíregyházi rajztanár vezette a munkálatokat. A festés neobarokk és copf stílusban készült. Figurális ábrázolás sehol nem jelenik meg, csupán szimbólumok és díszítőmotívumok. Különösen is jellegzetesek a markáns kiülésű párkányzatok, tagoló elemek. A kupolákat küllők tagolják, bennük koszorú- és levéldíszítés. A főhajó csegelyeiben koszorúba foglalt egyházi szimbólumok jelennek meg. A templomtér jellegét tekintve megállapíthatjuk, hogy érdekes módon ötvöződik a párhuzamos és a centrális elrendezés. A szószék és az oltár a katolikus hagyományoknak megfelelően rendeződnek, a hajó végén álló, a nyolcszög három oldalával záródó apszisban (oltártér) kapott helyet az oltár és tőle balra, a harmadik hevederív mellett pedig a szószék. A padok elrendezése azonban centrális, vagyis a hajó felénél elhelyezkedő szószék köré rendeződik, s azt mintegy nagy család veszi körül, ugyanakkor fontos, hogy egyetlen pad sem fordít hátat az oltárnak. Az oltárépítmény, amely egyes feltételezések szerint a máriapócsi görög katolikus templomból került át ide, 1780 körül készült, rokokóba hajló, barokk alkotás. Készítőjét nem ismerjük. A megfeszített Krisztust ábrázoló oltárképet ión fejezetű oszlopok fogják közre, fölötte pedig impozáns istenszem-motívum magasodik. Az oltárkép bizonyítottan evangélikus alkotás. A bejárat felöli karzaton a gazdagon faragott szekrénnyel ellátott Rieger-orgonát láthatjuk, 1910-ben készült neorokokó alkotás (a szándék az oltárral való stiláris egység megteremtése volt). A karzat ívesen előrenyúló mellvédjén a templomból kilépő gyülekezet számára elhelyezett, útra bocsátó üzenet látható: "Erős vár az Úristen". A toronyban két harang van. Nagyharangja 2800 kg-os, a harmadik legnagyobb evangélikus harang Magyarországon (a békéscsabai és a soproni után). Először 1802-ben öntötték meg, majd 1888-ban. A mostanit Seltenhofer Frigyes és fiai öntötték 1903-ban Sopronban. Érdekessége, hogy anyagába beleöntötték ősi harangjukat, amelyet szekérrel hoztak magukkal Szarvasról. Az ellenreformáció viszontagságai miatt azonban nem használhatták, ezért a gyülekezet egyik tagja, Sulyán Ádám tanyáján egy szénaboglyában rejtették el és itt is volt egészen a torony megépítéséig. A beleöntött ősi harangra hivatkozva hagyta meg a rekviráló bizottság mindkét világháborúban. A templom kisebbik harangja 800 kg-os, Szlezák László öntötte 1926-ban. Nevezetes a homlokzaton látható, 12 harangból álló harangjáték, amely az 1999-ben készült pesti Deák téri harangjáték mellett az első és egyedüli a magyarországi evangélikus templomok között. 1928-ben készítette Szlezák László harangöntő (a mechanika és a harangok is az ő művei). A harangjáték adományozásáról 1927-ben döntött a város vezetése és szándékuk szerint egyházi énekek mellett a kor hazafias eszméjét kívánták megörökíteni. A tervezett dallamok a következők voltak: Isten áldd meg a magyart! -Tebenned bíztunk eleitől fogva. - Talpra magyar, hí a haza! - Nem veszhet el Magyarország! - Nem, nem, soha! - Hej Rákóczi, Bercsényi - Horthy Miklós azt üzente - Hazádnak rendületlenül! - Erős vár a mi Istenünk! - Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga? 1928. január 24-én szólalt meg először a harangjáték nagy csalódást kiváltva a készíttető városvezetőkben, ugyanis a hangok nem voltak tiszták, így a dallomokat nehezen lehetett felismerni. Szlezák javaslatára a dallamok számát egyszerűsítették, így mindössze három dallamot tud játszani a szerkezet (azokat is meglehetősen kifogásolható minőségben). "Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk" - hallhatjuk istentiszteletek kezdetekor, "Jövel Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket bőven!" - csendül fel óránként. "Ki dolgát mind az Úrra hagyja és benne bízik szüntelen…"- szólal meg a harangjáték esténként. A harangokra a következő felirat került: "Nyíregyháza város közönségének tulajdona 1927. augusztus." A legkisebb harang 8, a legnagyobb 35 kg. A toronyóra is ugyanebben az időben készült Sowinski József pesti órásmesternél. Az óra és a harangjáték 1968-ig kifogástalanul működött, ekkor újította fel tulajdonosa, az akkori nyíregyházi tanács, amely kommunista ideológiai okokból más dallamokra szándékozott lecserélni a három evangélikus éneket, de az egyház erőteljes tiltakozása miatt végül eredeti formájában állította helyre. Nyíregyházán a 2001-es népszámlálás szerint a város 119000 lakosából 12300-an evangélikusok (a lakosság 10%-a), 33500-an római katolikusok, 19000-ren görög katolikusok és 25600-an reformátusok, vagyis a négy felekezet közül a gazdag történelmi múlt ellenére az evangélikusok vannak legkevesebben. A templomban vasárnap 8 és 10 órakor tartanak istentiszteleteket (nagy ünnepeken reggel 7-kor is), délután 17 (nyáron 18) órakor pedig a gyülekezeti teremben folyik istentiszteleti alkalom.
Tovább 4400 Nyíregyháza, Luther tér 1.

Nyíregyháza - Evangélikus templom

Ajándékozzon jegy.hu
utalványt!

Az ajándékutalvány, a jegy.hu rendszerében használható fel az elérhető programokra (színház, koncert, fesztivál, sport) történő jegyvásárláskor.

Interticket
Kultúra Kártya

A Kultúra Kártya szolgáltatásaival a jelenleg alkalmazott legnagyobb kedvezményeket vehetik igénybe a munkáltatók és munkavállalók

Hírlevél feliratkozás

Értesüljön hírlevelünkből a legnépszerűbb programokról!

x

A felhasználói élmény növelése érdekében oldalunk cookie-kat használ. Oldalunk használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. RendbenTovábbi információ