Várdai István és Víkingur Ólafsson
Műsor:
J. S. Bach: g-moll szonáta, BWV 1029
Thomas Adès: Lieux retrouvés (Újra felfedezett helyek)
Kodály: Szonatina csellóra és zongorára
Janáček: Pohádka (Mese)
Brahms: e-moll szonáta csellóra és zongorára, op. 38
cselló Várdai István
zongora Víkingur Ólafsson
Hányféle hangon szólalhat meg egy cselló? A kérdésre felelve elsőként legtöbben az emberi orgánumot említik, hiszen a hangszer tónusa önkéntelenül is egy kellemes bariton deklamációját idézi. És persze itt vannak a különféle stílusok: a barokk, a romantika, a 20. század modernebb és kevésbé modern művei - no meg a 21. század, amely szintén számít a hangszer lehetőségeire. Mindezekből ízelítőt kínál ez a hangverseny - és persze tanúi lehetünk két kiváló fiatal muzsikus együttműködésének a kamarazene jegyében.
Izgalmas megfigyelni, milyen különböző egyéniségek találkozhatnak egy szonáta, trió vagy kvartett megszólaltatásakor! A Müpa régóta tudatosan igyekszik a legváltozatosabb partnerekkel bemutatni a magyar előadókat. Várdai István, a Stradivari hangszeren játszó világhírű csellista most északi nemzedéktársával, Víkingur Ólafssonnal muzsikál. „Izland Glenn Gouldja”, ahogy a Várdainál egy esztendővel idősebb zongoristát a New York Times nevezte, nem ismeretlen számára: felléptek már együtt külföldön (Wigmore Hall-beli koncertjük magasztaló kritikákat kapott), s Várdai és Baráti Kristóf a Kaposfestre is meghívta Ólafssont, akiről úgy tartják, egyénisége érdekes kontrasztot kínál Várdaié mellett. Műsorukon Bach rajzos vonalvezetésű g-moll gambaszonátája és Brahms nagyszabású e-moll szonátája, Kodály és Janáček szín- és hangulatgazdagsága mellett az angol Thomas Adès kortárs hangja is megszólal: Lieux retrouvés (Újra felfedezett helyek) című cselló-zongoraciklusa 2009-ben keletkezett, ősbemutatója az Aldeburgh Fesztiválon volt Steven Isserlis és a szerző előadásában.
