Pygmalion azonban nem a hőn vágyott, álombéli boldogságot nyeri el általa: a szobor nem csak a talapzatáról válik le, hanem alkotójáról is. Eztán már valóban érez, de - saját érzései vannak.... Nem tulajdona többé a mesternek, másként beszél, máshogy cselekszik, másért rajong – élő és érző lény hogy is lehetne bárki tulajdona!?
Galatea szerelme bizony nem Pygmalionért lobban fel, hanem annak szolgája, Ganymedes (bariton) lesz a tárgya. Ráadásul a nő szűzi tisztasága is egy csapásra elillan: elég hozzá a gazdag műkereskedő, Mydas (karakter bariton/tenor) aranyainak látványa…
Saját álmaidat, akaratodat – önmagadat – nem kérheted számon egy másik érző lényen! Nem az ő hibája, ha nem tud mindenben az álmoddá lenni! Neki is szabad érezni, álmodni - élni…
Az alkotók:
Galatea – szobor Töreky Katalin
Pygmalion – szobrász Dékán Jenő
Ganymedes – szolga Bakó Antal
Mydas – műpártoló Herczeg Ferenc
Zongorán közreműködik Hegedűs Gönczi Katalin