MAPS workshop 3

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy a workshopra kizárólag érvényes konferencia jeggyel lehet jelentkezni.

A médiaalapú művészet gyűjtése, reprezentálása és megóvása mindig új kérdéseket és kihívásokat állít. A művek technológiai környezetüktől függnek, amely folytonosan változik. Elavulttá válik a felszereltség, a szoftvereket fejlesztik. Mindehhez a művek vagy hozzáidomulnak, vagy elvesznek, és utóéletük emlékként vagy dokumentumként folytatódik. Manapság a legtöbb médiaalapú mű processzuális, múlékony, interaktív, multimédia-alapú és alapvetően kontextusfüggő. Elméleti szempontból a restaurátorok rá vannak kényszerítve, hogy „alaposan megismerjék a nem tárgyalapú információ felhasználásának a kontextusát, hogy biztosítani tudják a helyrehozatalhoz szükséges adatok megőrzését.”1

A holland múzeumok és más gyűjtemények fogékonyak az együttműködésekre a médiaművek hosszú távú megőrzése érdekében. Előadásában Gaby Wijers kitér ennek a kooperatív hozzáállásnak a fontosságára, illetve egy digitális műalkotáson keresztül bepillantást enged a LiMA-ban zajló munkálatokba. Esettanulmányok alapján bemutatja egy műalkotás útját a beszerzéstől, így a vonatkozó jegyzőkönyvektől és szerződésektől egészen az alkotás bemutatását megelőző dokumentáláság, a bemutatásáig és a megóvásáig. Ezt követi a digitális gyűjteménybe való beemelés, beleértve a biztonsági másolat készítését, az eredetvizsgálatot és a monitorozást. Mindezt, ha a jövőbeli bemutatás szükségessé teszi, az emuláció és az áthelyezés követi.

Ezeknek a kérdéseknek a középpontjában ugyanakkor a felgyorsult technológiai elavulásra, az anyagok elhasználódására, illetve a sokrétű installációs igényre adható technikai válaszok álltak. A felgyülemlett, különféle formájú anyag hosszú távú megőrzésének érdekében elengedhetetlen a tárgyon keresztül médium, illetve még inkább a hordozón keresztül az alkotó és a felhasználó alaposabb megismerése.

[1] Abby Smith, Preservation in the Future Tense, 1998: §6.