Magyar Állami Népi Együttes: Verbunkos

“El-kezdém tántzomat, minden tsudálkozott,

Szóltak: ugyan tudja járni az átkozott.

Tettem is előttök olyan figurákat,

Hogy szemek meredett, tátottak rám szákat.

A taktust sarkantyum pengése kiverte,

Tzimbalmos ezeket ugy ki nem verhette."

(Gvadányi: Rontó Pál, 1793)

A Verbunkos című előadás a magyar romantika korszakának nemzeti megújulási mozgalmát idézi fel a zene és tánc vonatkozásában. Ezek a törekvések az évszázados háborúskodások után gazdaságilag és politikailag is magára találó ország lendületes modernizációs szándékait tükrözik. A beszélt nyelv rangján kezelt "nemzeti" zenét és táncot a kor társadalma nem etnikus fogalmakként kezelte, hanem nemzeti szintű "globalizációként" valósította meg, mint az egyes régiók egymástól eltérő hagyományai fölött álló közös nyelvezetet. Műsorunk ennek a folyamatnak, a nemzeti tánc kialakulásának, majd a szájhagyományban való továbbélésének állít emléket.

Az első részben azokat a régies táncokat villantjuk fel, amelyeket a romantikus mozgalom forrásul használhatott fel egységesítő munkája során. Az ugrós, vonulós páros táncok mellett legnagyobb benyomást az egykori katonatáncokból kialakult szóló férfitáncok tették a kortársakra. Ezért a reformkorban a katonai sorozás (a "verbuválás") alkalmával használatos lassú, nemes veretű verbunk-tánc és zenéje vált a magyar karakter leghitelesebb kifejezésévé. Az ebből kialakult társastánc, a "palotás" (felsőbb körök társasági táncaként) jelenítette meg legsikeresebben a magyar öntudatot.

Az 1848-as szabadságharc leverése után már szélesebb néprétegek öntudatra ébredését jelzi a "csárdás" kialakulása, melynek neve is köznépi eredetre utal. Hatása máig tartó, mind a magyar, mind a szomszédnépek vonatkozásában. Ebből ad ízelítőt a műsor második része, melynek végén az egykori nemzeti tánc folklorizálódott változatait láthatjuk. Mivel a felidézett korszak legjellemzőbb szórakoztató és tánczenei formációi a még ma is létező cigányzenekarok voltak, ezért az előadásban a Magyar Állami Népi Együttes Zenekara hangsúlyos szerepet játszik: a táncok kíséretén kívül önálló, korabeli koncertdarabokat is megszólaltat.

I. rész: Nyitány

Szilágyi Zsolt - Varga Zoltán: "Elkezdém táncomat..."

Régi magyar, ugrós és csalogatós táncok

 

Varga Zoltán: Sárközy Kázmér magyar tánca

Vonulós és lassú magyar tánc Erdélyből

 

Bihari János: Hadik óbester nótája és frisse

Verbunkos muzsika a XIX. század első harmadából

 

Juhász Zsolt: "Pengjen sarkantyúja..."

Az Eszterházy-huszárezred verbuválásának emléke

 

Lavotta János: Lassú magyar és friss

A nemzeti megújulás közkedvelt muzsikája

 

Rózsavölgyi Márk - Juhász Zsolt: Verbunkos

Verbunk fantázia a reformkor népszerű zenéjére

 

Sebő Ferenc - Juhász Zsolt: Palotás

Az előkelő nemzeti szalonok fennkölt hangulatát idéző tánc

 

II. rész

Varga Zoltán: Rákóczi-mars, karéj és dus

A paraszti hagyomány páros- és férfitáncai Rábaközből

 

Bihari János: Sarkantyús verbunk és friss

A reformkor népszerű cigányprímásának muzsikája

 

Varga Zoltán: "Bécs várostól, nyugatról keletre..."

Kisnemesi verbunk és csárdás

 

Forradalom után

A ’48-as szabadságharc bukásáról...

 

Szilágyi Zsolt: "Járjunk csárdást, ropogóst..."

Szilágysági magyar táncok

 

Juhász Zsolt -- Szilágyi Zsolt -- Varga Zoltán:

"Táncoljunk majdan, mint ők is hajdan..."

Koreográfiák: Juhász Zsolt, Szilágyi Zsolt, Varga Zoltán

Zenei szerkesztő: Kelemen László

Jelmez: Lőrincz Beáta

Színpadkép: Érchegyi László

Vezető prímások: Radics Ferenc, Pál István, Gombai Tamás

Ének: Herczku Ágnes

A műsor előkészítésében Borbély Jolán, Dr. Pesovár Ernő és Dr. Sárosi Bálint nyújtott szakmai segítséget.

  

Zenekarvezetők: Radics Ferenc, Pál István

Tánckarvezető: Kökény Richárd (Harangozó Gyula-díjas)

Asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Varga Péter

Művészeti vezető: Mihályi Gábor (Harangozó Gyula-díjas, EuróPAS-díjas)