„A történet igazából az ötvenedik születésnapomon indult” – mondja Lerch István. – „Szolidan ünnepeltem, nem jelentettem meg válogatáslemezt, nem hoztam össze nagy bulit, a feleségemmel mentem el vacsorázni. Remekül éreztem magam, de azért bennem volt, hogy ilyenkor illendő valami különlegességgel előállni. Olvastam, hogy annak idején a bárók, grófok, hercegek szimfóniát rendeltek a születésnapjukra. De én kitől rendeljek? Illetve tőlem ki rendelne? És már fel is kértem magam a darab megírására... 2003 szeptemberében kezdtem el írni az 50. Szimfónia címet viselő művet, egy év alatt készültem el vele, a Budapest Kongresszusi Központban mutattam be. A folytatást hatvanadik születésnapom jelentette. Tavaly a Művészetek Palotájában ismét szimfonikus zenekarral léptem fel, ám ezúttal énekesek is közreműködtek. Fábián Juli, Tóth Vera, Horváth Charlie, Bolyki Balázs és a Bolyki Soul & Gospel Kórus szólaltatta meg a dalokat. Hatalmas sikerünk volt.”
Lerch István ekkor kapott újra kedvet a koncertezéshez. Mivel szimfonikus zenekart mégsem vihet magával mindenhová, a MÜPÁ-ban ugyancsak fontos szerepet kapó alap rockbandában gondolkodott. Hrutka Róbert gitáros-énekes, Lattmann Béla basszusgitáros és Szendi Gábor dobos alkotta a csapatot. Őket most a kiváló énekes, Micheller Myrtill egészíti ki. Mivel minden muzsikus saját jogán is ismert és elismert, más nevet ki sem találhatott közös együttesüknek, mint hogy Lerch István & SuperGroup.
„A műsorban nyilván ott lesznek a kötelező darabok, mint az Angyallány vagy a Tűzvarázsló (bár ma már más hangszerelésben szólalnak meg), dalok a V'Moto-Rock lemezekről és szólóalbumaimról, valamint másoknak, például Malek Andreának, Charlie-nak írott számaim. Kiváló játék zenésznek lenni, mert a szerzemények sosem kőbe vésettek, más formában, más énekesekkel is előadhatók. Az együttesben mellettem Myrtill és Robi is énekel, sőt, Mrytillel még duettet is előadunk. A MÜPÁ-ban kiderült, hogy a közvélekedéssel ellentétben igenis igényli a közönség az instrumentális, komoly felkészülést igénylő műveket, úgyhogy egy-kettő feltétlenül meg fog szólalni a koncerteken.
Mindeddig nagyon jól elvoltam azzal, hogy ülök a zongora mögött és írom a dalokat, jeles alkalmakkor pedig különleges, nagy koncertet hozok össze, exkluzív helyszínen. Hat szólólemez van mögöttem, korábban mégsem igen éreztem, hogy jó volna turnéra indulni az aktuális anyagokkal. Leginkább attól tartottam, hogy az esetlegesen rossz technikai körülmények miatt nem az fog megszólalni a színpadról, amit elképzeltem. Márpedig az én zeném hatása a hangszerelés finomságán is múlik. Ma már színháztermekben éppúgy adottak a jó hangzás feltételei, mint fesztiválokon, tehát nincs ilyen akadály. S talán jó is, hogy eddig nem apróztam el magam, nem vált rutinná számomra a koncertezés, mert így van értelme hatvan év fölött is valami új és izgalmas.
