Bobby az ivartalanított, keverék kankutya tojást lop a piacon. Nincs rajta nyakörv, nincs benne chip, múltját homály fedi. Sintér hurok szorul felkopaszodott nyakán a zöldséges stand alatt. Egy betokosodott légpuskagolyó a koponyában, kullancsok a lágy részeken, bolhás és rühös bunda és a leszakadt bal fül kalandos és hosszú kóboréletre utal. A fogazata alapján 12 éves lehet. Róla szól a mese. Bobby nem tanítható. Nem szép, nem aranyos, nem kedves, nem okos.

Mégis akad, aki örökbe fogadja, és úgy tartja, mint egy herceget. De Bobbynak nem kell a főúri élet. Ha nyitott ajtót lát kifut rajta, ha nyitott kaput lát, befut rajta, ha egy lyukat lát bemászik, ha egy rést lát kimászik, ha bent van kint akar lenni, ha kint van bent akar lenni. Mindig máshol akar lenni. Ahová bekucorog, onnan elzavarják, ahová befogadnák, onnan maga szökik meg. Kaparászik, vakarózik, szuszog, nyűszít és büdöseket szellent.

Bobby egy nyűg.

De el lehet neki mondani mindent. Öregek és halálos betegek, idegesek és depressziósak, felelőtlenek és szentimentálisak, megnyírják, átnevezik, bezárják, kikötik, kényeztetik, kint tartják, bent tartják, megunják, megverik, vagy agyon simogatják. Olykor apatikus és csak fekszik napokig, máskor minden érdekli a világból, és útra kel. Ilyenkor mindenhez, mindenkihez kapcsolódik, emberhez, állathoz, növényhez, tárgyhoz, a megfoghatatlan transzcendens világhoz.

Hívja a távolság, ösztönei sugallatára a világ rejtett összefüggéseit kutatja, az ő tekintetén keresztül a világ kimeríthetetlenül gazdag, csodákkal teli hely, élete egy Peer Gynt-szerű roadmovie, amiben újabb és újabb emberi életterek, élethelyzetek bomlanak ki…

"Végülis elengedhetetlen a körülöttünk folyamatosan változó jelen újradefiniálására. Új előadásunk, a BOBBY, első lépésnek tekinthető ezen az úton, amely kombinálja az irodalmi mágikust realizmust, a fizikai színházat, a trilógiánkra jellemző naturalista dialógustechnikát és filmes időkezelést."– Hajdu Szabolcs