Ha megtapsolom a harangot… Ez számomra egy furcsa szópárosítás. Én az átlagnál jóval többször hallok harangszót és rendszerint mindig más templomból. Azt meg szoktam jegyezni, hogy számomra szép volt-e a harangszó vagy nem, de megtapsolni nem szoktam. Az átlagember az esetek nagytöbbségében szintén nem tapsolja meg, ugyanis nem különösebben figyelnek fel rá, mindennapi életük része. Viszont egy helyen mégis meg szokták tapsolni a harangokat. Harangszentelések alkalmával a harang(ok) első megszólalását általában taps szokta kísérni. Itt sem főleg a harangot tapsoljuk meg, hanem a harang készítőjét, ugyanis nem kis munka egy harang megöntése. Ezen kívül harangszenteléskor a tapssal a helyszínen dolgozók előtt is tisztelgünk, akik nehéz munkával emelik és szerelik be a sokszor több mázsás harangot. Ezen kívül még a kisgyerekek jutnak eszembe, akik most ismerkednek az élettel és rácsodálkoznak a harangszóra és örömükben akár meg is tapsolják azt.
Az előadás saját interjúk, a témában már létrejött művészeti kísérletek, írott anyagok, előfeltevések, cáfolatok, elbizonytalanodások, ráébredések, beszélgetések alapján készül. Előadásunkkal szeretnénk elérni, hogy az autizmussal élő fiatalok tapasztalatai és nézőpontjai is becsatornázódjanak a hagyományosan többségi társadalomra fókuszáló művészeti mezőbe.
Koncepció: Fodor Orsolya, Holczer Sára, Illés Haibo
Előadók: Juniki Noémi, Lestyán Attila, Szilágyi Ágota
Rendező: Fodor Orsolya
Koreográfia: Góbi Rita
Zeneszerző: Szászi Petra
Fény: Major Mátyás
Látványtervező: Illés Haibo
Jelmeztervező: Bukovácz Lilla
Dramaturg: Holczer Sára
Dramaturg konzulens: Zsigó Anna
Pszichológus konzulens: Szilveszter Áron
Rendezőasszisztens: Gerstmár Anna