Effigy/Lacus Pelso

Kulcsár Noémi Tellabor 

Lacus Pelso (60 perc)

Kortárs táncelőadás egy nem is olyan rég letűnt korszakról

Lacus Pelso: a Balaton latin elnevezése. A gondtalan, napsütötte nyarak helyszíne, a „magyar tenger”,

amelynek napjainkra sajátos jelentése lett. A korszakokon átívelő előadás művészeti és popkulturális utalások révén a Balatonon pihenők szempontjából emlékezik vissza a legendás balatoni nyarakra.

Nosztalgia, reménykedés, számvetés – sikeres (és sikertelen) változások sokaságát mutatja be a produkció, amely a korabeli, sajátos magyar életérzés mellett a mai valóságunkról is szól.

Koreográfus:

Kulcsár Noémi

(Harangozó-díjas)

Dramaturg:

Cseh Dávid

Látvány:

Bati Nikolett

Táncolják:

Bozsányi Liliána

Eyassu-Vincze Barbara

Hajszán Kitti

Dzsupin Ádám

Túri Lajos Péter

Támogatók:

NKA, Emberi Erőforrás Támogatáskezelő

Ladjánszki Márta// Közép-Európa Táncszínház 

Effigy 

40perc

Effigy, egész közelről nézve: képmás. Egy másik kép: másképp. Visszhangra talál bennem az etimológiai szómagyarázat, mert én is úgy gondolok az így készülő szólóra, mint egy hasonlóság, hiszen az, aki a színpadon van egy kvázi fiktív személy. Krisztiánból és belőlem táplálkozik és Krisztián testén jelenik meg, tehát hasonló hozzá, de nem ő egy az egyben. Az effigy szó megjelenését 1539-ben dokumentálták először angol nyelvterületen, valószínűleg francia közvetítéssel, a latin effigies egyes számából származik, ami másolatot, képet, hasonlatosságot, portrét és szobrot jelent. 

„Tetszik a szómagyarázatban, hogy biblikus asszociációja is van ennek a hasonlóságnak, ugyanis a Biblia szerint az isten az embert saját képmására teremtette. A festő pedig a modell és a saját elképzelésének a képmását veti össze és az eredményt festi meg. Akár mi, ebben a szólóban. Ezt támasztja alá Krisztián hobbija is, vagyis a festészet, miszerint a festő képmásokat fest. A képmásain nem csak arcok, hanem sorsok is látszódnak. Akár a mi előadásunkban, a karakternek egyéni sorsa lesz, ami kirajzolódik - vagy nem -, ami a nézők által olvasható - vagy nem.” Ladjánszki Márta 

A képmások elégetése az évszakok változását jelző számos rituálé része, melyek Európa-szerte helyi hagyományok szerint történnek.

A figurák általában az élet "nemkívánatos" erőit (tél, az előző év, boszorkányok, Júdás) testesítik meg, és elégetésükkel az élet - halál és újjászületés - éves körforgását, a tél legyőzését és a tavasz visszatérését jelzik és ünneplik. A legtöbb hagyományt újév környékén, a farsang végén vagy a húsvét előtti héten rendezik meg.

Előadják:

Barna Krisztián táncművész

Varga Zsolt zeneszerző/előadó

Koncepció/rendezés: Ladjánszki Márta

Koreográfia: Ladjánszki Márta és az alkotó-/előadótársak 

Táncos: Barna Krisztián 

Zeneszerző/előadó: Varga Zsolt 

Fény: Fogarasi Zoltán 

Kosztüm: Pillangó 

Asszisztens: Joó Renáta 

Vizuális segítő: Kovács István 

Video dokumentáció: Balázs Lajti - aFilm.hu 

Támogatók:

Közép-Európa Táncszínház Egyesület, L1 Egyesület, NKA Táncművészet Kollégiuma, EMMI, Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, Budapest Főváros