Efecto espanol

EFECTO ESPAÑOL

Műsor:
M. Ravel: Miroirs (Tükröződések) No. 4., „Alborada del gracioso”
Lalo: Spanyol szimfónia, op. 21.
M. de Falla: A háromszögletű kalap, 2. szvit
Rimszkij-Korszakov: Spanyol capriccio, op. 34.

Közreműködik:
Oláh Vilmos – hegedű
Kodály Filharmonikusok Debrecen

Vezényel: Daniel Gil De Tejada (Spanyolország)

Az európai zene történetében évszázadok óta jelen vannak azok a nemzeti elemek, karakterek, melyek kifejezik egy-egy nép habitusát, mentalitását. Se szeri se száma az „alla Polacca”, „all Ongarese” típusú címeknek, de táncformaként is megjelennek, gondoljunk csak az allemande-ra, vagy a polonézre. A spanyolok hatása is rendkívüli erős volt, bizonyság erre a mai hangverseny műsora. Ebben a programban mindössze de Falla balett szvitje spanyol szerző munkája, Ravel és Lalo személyében francia, Rimszkij-Korszakov révén orosz komponista spanyol koloritú darabjait hallhatjuk.

Maurice Ravel 1904-1905-ben komponálta Miroirs (Tükröződések) című öt részes zongoraciklusát, melynek tételeit egy-egy barátjának ajánlotta. Az Alborada del gracioso dedikációja Michel-Dimitri Calvocoressi, zenetörténész-kritikusnak szól, akivel Ravel a párizsi Conservatoire hallgatójaként kötött barátságot. A címben szereplő „alborada” (hajnali dal, szerenád) rendszerint nagy népi ünnepek alkalmával hangzott el. A „gracioso” a spanyol színjátékok komikus szolgafiguráját jelöli. Ezen túl azonban a darab nemigen mutat hasonlóságot népi alboradákkal, inkább csak fordulataiban, ritmikájában nevezhető „spanyolos” jellegűnek. A darab két zenei anyagra épül. Az első ritmikailag izgalmas, táncos, melyet aztán a kissé esetlen, érzelmes szerenád követ. Némileg rejtve azonban mindvégig jelen van tánckarakter, mely a mű végén teljes pompájában tér vissza. Az Alborada 1918-ban született zenekari verziója alig tér el az eredeti zongoradarabtól, kiváló hangszerelése azonban a mű humoros jellegét is kiemeli.

Az 1823-ban Lille-ben – spanyol gyökerű francia családban – született Edouard Lalo a párizsi Conservatoire növendékeként végezte tanulmányait. Elsősorban Beethoven, Schubert és Schumann voltak rá hatással, saját tanárai kevésbé befolyásolták zeneszerzői fejlődését. Sikereit különösen ragyogó hangszereléseivel érdemelte ki. A Spanyol szimfóniát 1874-ben írta Pablo de Sarasate zeneszerző-hegedűművész számára, a bemutatóra a következő év februárjában került sor  Párizsban. A mű, címétől eltérően valójában egy öttételes hegedűversenynek tekinthető, mely spanyolos motívumaival az elindítója volt a spanyol zene európai divatjának. Egyes vélemények szerint Lalo ezzel a darabjával még Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyének megszületésére is hatást gyakorolt.

Manuel de Falla táncjátéka, A háromszögletű kalap a világhírű  Orosz Balett, konkrétan Szergej Gyagilev megrendelésére készült. 1919-es  bemutatójához a díszleteket és a kosztümöket nem kisebb művész, mint Pablo Picasso tervezte. A balett cselekménye egy igazi népi bohózatot idéz, melynek során az öntelt kormányzó (akinek hatalmát háromszögletű kalapja szimbolizálja) csúfosan megszégyenül, mert otromba közeledését a szép és hűséges molnárné ravaszul megtorolja. De Falla zenéje hihetetlenül dinamikus és tüzes, hangszerelése pedig ezernyi színben tobzódik. A „spanyol Kodálynak” is nevezett szerző a balett zenéjéből két önálló szvitet is összeállított, melyek a koncerttermek kedvelt műsorszámai. A komponista érzékenységére jellemző, hogy élete utolsó két évtizedében – a spanyol polgárháború nyomasztó élményeinek hatására – már nem komponált.

Az op. 34-es Spanyol capriccio Nyikolaj Rimszkij-Korszakov orosz zeneszerző 1887-ben komponált, spanyol népi dallamokra épülő, öttételes zenekari szvitje. Szerzője eredetileg szólóhegedűre és zenekarra szánta a művet, de később úgy döntött, hogy egy tisztán zenekari alkotás jobban megfelel elképzeléseinek. A negyedórányi időtartamú darab nyitótétele a már ismert Alborada, az asztúriai táj izgalmas ünnepi táncát idézi.  A második tétel (Variazioni) a kürtök dallamával kezdődik, melynek változatait aztán a zenekar más hangszerei és részlegei is megszólaltatják. A harmadik tétel ismét Alborada, majdnem azonos a korábban hallottal, kivéve, hogy hangneme és hangszerelése eltérő. Ezután a Scena e canto gitano (Jelenet és cigánydal) kadenciákkal indul (kürtök és trombiták, szólóhegedű, fuvola, klarinét és hárfa), melyeket különböző ütőhangszeres kíséret fölött szólalnak meg. Az ezt követő hármas lüktetésű tánc attacca (megállás nélkül) vezet a zárótételbe, a Fandango asturiano-ba, melynek során a kezdő Alborada zenei anyaga ezúttal ellenállhatatlan erővel szólal meg a teljes zenekaron.
– baljos –

Oláh Vilmos szólistaként öt földrészen játszott. Számos fesztivál és zenei főváros mellett olyan különleges helyeken képviselte a magyar kultúrát, mint Kuba, Vietnam, Argentína, Brazília, Katar, India, Thaiföld, Libanon, Kína, Tajvan. Vendég professzorként kurzusokat vezetett Peking, Tajpej, Havanna, Saigon, Hanoi, Bangkok, Delhi, Kalkutta zenei intézményeiben. 2005-ben csatlakozott a Liszt-díjas Auer Vonósnégyeshez, mellyel számtalan hazai és külföldi koncert mellett lemezre vették Lajtha László 10 kvartettjét és zongora kamarazenéjét is. 2010 óta a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekar első koncertmestere. Számos zenei verseny díjazottja. 2013-ban Dohnányi-díjjal, 2018-ban Liszt-díjjal tüntették ki. 2018-ban EMMY-díjat kapott, 2020-ban pedig a KMFAP Máltai Lovag kitüntetést kapta meg.

Daniel Gil de Tejada generációja egyik legsikeresebb karmestere. Hat nemzetközi zenekari versenyen nyert díjakat, amelyek révén vezényelt Olaszországban, Franciaországban, Lengyelországban, Bulgáriában és Romániában. A valenciai születésű művész zongora- és kórusvezetési tanulmányait a valenciai Conservatorio Superior de Musica Joaquín Rodrigo-ban kezdte. Egy 1999-ben elnyert ösztöndíjjal Londonba költözött, hogy a Royal College of Music karmester szakán tanuljon, s ahol diplomát szerzett. August Mann-díjjal és két alkalommal Norman Mar-díjjal jutalmazták tanulmányai alatt. Londoni évei alatt zeneszerzést is tanult Edwin Roxburgh brit zeneszerzőnél. Hazatérve a barcelonai Gran Teatre del Liceu-ban dolgozott kórusvezető-asszisztensként, majd az Ópera de Sabadell-nél karmesterként több mint harminc operát vezényelt. 2008 és 2018 között számos nemzetközi karmesterverseny díjazottja, 2018 szeptemberében az Opera Nice Côte d’Azur Karmesterverseny első helyezettje. Kiváló zenekarokkal és szólistákkal zenélt együtt, jelenleg az Amics de l´Òpera de Sabadell / Òpera Catalunya zenei igazgatója és művészeti igazgatóhelyettese. Magyarországon elsőként a Kodály Filharmonikusokkal dolgozik együtt.