Dögkeselyű - András Ferenc születésnapi köszöntése

Rendező: András Ferenc

Forgatókönyvíró: András Ferenc
Operatőr: Ragályi Elemér
Zene: Vukán György, Kovács György
Szereplők: Cserhalmi György, Gladkowska Maria - Kiss Mari, Temessy Hédi, Perczel Zita, Blaskó Péter, Szabó László, Bács Ferenc, Moór Mariann, Udvaros Dorottya

A vetítésen vendégünk lesz András Ferenc rendező, Ragályi Elemér operatőr, Cserhalmi György és Kiss Mari. 

Taxisofőrt két idős hölgyutasa meglopja. Az elvált, adósságban úszó férfi hiába fordul a rendőrséghez, nem hisznek neki. Tehetetlen dühében maga kezd nyomozásba, és hamarosan meg is találja a profi tolvajokat. Mivel törvényes úton hiába remél igazságot, egyszemélyes hadjáratot indít, egyre profibbá váló módszerekkel. András Ferenc új alapokra helyezte a magyar bűnügyi filmet, hatása szinte minden azóta készült krimiben tetten érhető.

Az idén nyolcvan éves András Ferenc első nagyjátékfilmje az 1977-ben bemutatott Veri az ördög a feleségét című szatíra volt, amely hatalmas közönség- és kritikai sikert aratott itthon és külföldön is. A film maga volt a szocialista rendszer paródiája. Miután a rendező aláírta az ellenzéki Charta ’77 nyilatkozatot, büntetésül öt évet kellett várnia, mire újra nagyjátékfilmmel jelentkezhetett. Ez volt a Munkácsi Miklós regénye alapján készült Dögkeselyű 1982-ben. A taxisként dolgozó lecsúszott értelmiségi főhős magányos harcának története az egyik legjobban sikerült magyar bűnügyi történet, amely 1983-ban a Berlinalén is közönségdíjat kapott. András Ferenc következő filmje, a Bereményi Gézával együtt írt A nagy generáció a hatvanas évek fiataljainak félresiklott álmairól szól 1986-ban. Hasonlóképp az illúziók szertefoszlása az üzenete a Dobai-regényből készült 1988-as filmjének, az 1848-49-es szabadságharc újraindításának elbukott tervéről szóló Vadonnak. Az 1991-ben elkészült Az utolsó nyár és az 1994-es Törvénytelen című filmjei már a rendszerváltásra és annak igazságtalanságaira reagálnak. A Szent Lőrinc folyó lazacai pedig a művész soha célt nem érő sorsának példázatát adja 2005-ben. András Ferenc egy interjúban a közelmúltban így fogalmazott filmjeiről: „A zömük arról szól, hogy a magyar értelmiség milyen kitaszított helyzetben van, hogy az ész trónfosztása történt meg: a Dögkeselyű, a Végkiárusítás vagy A nagy generáció mind erről szólnak – hogy miként leszünk záróra utáni emberek.”