Daphnis és Chloé

Előadásunk új megközelítésből szemléli az alaptörténetet. Egy, a civilizációtól elidegenedett szerelmespár áll a középpontban. Jelenlétükkel megkérdőjelezik a társadalmi normák és konvenciók létjogosultságát, az ember önmagába és saját kulturális közegébe vetett hitét. A vadembereknek nincs előtörténetük, nincs minta számukra, melyet követhetnének, nincsenek kommunikációs eszközeik, csak a jelenben élnek, csak a létfenntartás motiválja őket. Hidat képeznek az animális lét és a civilizáció között. Azonban a vademberek nehezen illeszkednek be a viselkedési normák közé, az általuk képviselt zsigeri létezés sokkal erősebbnek bizonyul a tanult szokásoknál: ha egy ember állatok közé kerül, nem az állatok kezdenek emberi jellemzőket magukra venni, hanem az emberek hasonulnak az állatokhoz.

A mi történetünkben nem csak a szerelmespár jár be egy utat, de az őket vizsgáló közösség is. A vademberek által elébük tartott tükör félelmetes mélységeket nyit meg a többiek számára, hétköznapi létezésük mögött feltárul egy másik dimenzió, melybe talán a mindennapok során bele se mernek gondolni: mitől nevezhetjük magunkat emberi lénynek, születésünk vagy neveltetésünk tesz-e minket emberré?