A padlás
félig mese, félig musical két részben
Zeneszerző: Presser Gábor
Szövegíró: Sztevanovity Dusán
Szövegkönyv: Horváth Péter , Sztevanovity Dusán
Koreográfus: Vincze Balázs
Rendező: Böhm György
Díszlettervező: Bátonyi György
Jelmeztervező: Túri Erzsébet
Zenei vezető: Bókai Zoltán
Sound designer: Ditzmann Tamás
Rendezőasszisztens: Markó Rita
Súgó: Juhász Piroska
Ügyelő: Háber László
Szereposztás
RÁDIÓS, aki egyszerűen fantasztikus: Fekete Gábor
SÜNI, fiatal lány, aki hegedülni tanul: Györfi Anna
MAMÓKA, öreg nénike, aki mindent tud az emberekről: Füsti Molnár Éva
BARRABÁS, B. Barrabás, a gengszter: Götz Attila
RÉVÉSZ, aki csak külsőleg azonos Barrabással: Götz Attila
HERCEG, finomlelkű szellem, 560 éves: Takaró Kristóf
KÖLYÖK, naív szellem, 530 éves: Stubendek Katalin
LÁMPÁS, a törpe zsörtölődő szellem: Urbán Tibor
MEGLÖKŐ, óriási szellem, 560 éves, süketnéma: Koncz Péter , Harka Máté
TÉMÜLLER, azelőtt házmester, most önkéntes: Tóth András Ernő
DETEKTÍV, aki még önmagát is kinyomozza: Stenczer Béla
ÜTEG, a detektív másik balkeze: Józsa Richárd
ROBINSON, a gép: Rubind Péter
Kedves Nézőink!
Felhívjuk figyelmüket, hogy előadásunkban erős hang és füst effektusokkal találkozhatnak.
Az előadás időtartama: kb. 2 óra 15 perc
1988-ban a Vígszínházban mutatták be – és azóta is repertoáron tartják – az LGT együttesben akkorra már összeszokott alkotópárosként működő Presser Gábor és Sztevanovity Dusán „félig mese, félig musical” műfaji megjelölésű darabját. A szerzőpároshoz a librettó társalkotójaként Horváth Péter, drámaíró csatlakozott. A mű azóta az ország szinte valamennyi színházát bejárta. Presser Gábor szerint „talán annak köszönhető a megtisztelő fogadtatás, hogy a mű egy családi, vagy közösségi darab, amely teljesen mentes a politikától és a történelemtől”. Lámpás, a szerelmespár Rádiós és Süni, a folyton szilvás gombócot készítő Mamóka és a többiek története 9-től 99 éves korig mindenkinek szól.
„... Nem is tudom, lassan egy negyedszázada már, hogy A padlás megszületett, azóta »tartja magát« kelet és nyugat közt, többször bejárta az országot, néhány külhoni helyre is eljutott. A Vígszínház hajdani igazgatója, Marton László kérésére dolgoztam át Dusán első darabváltozatát, naponta kellett felolvasnom az új jeleneteket az igazgatói irodában, aztán még fél évet dolgoztunk rajta a »fiúkkal«. Lelkesült, szép közös munka volt Presser Picivel és Dusánnal. Mintha rajtunk és Marton Lászlón, Radnóti Zsuzsán kívül még a nem létező Jóisten is ott lett volna a közelünkben azokban az ihletett hónapokban, ezért sikerülhetett úgy a mese, hogy még ma is örömöt szerez a nézőinek. És ez a legfontosabb: örömöt, energiát adni a nézőknek... a Mamóka által főzött szilvás gombóccal.”
Horváth Péter
„Huszonvalahány éve, A padlás bemutatásának idején, éppen a Vígszínházban és környékén sertepertéltem. Talán másodállású dramaturg voltam? Meg nem mondom! Csak arra emlékezem, hogy ott voltam. Sokszor ültem bent a darab próbáján, pedig álmomban sem hittem volna el, ha valaki azt mondja, hogy valaha rendezni fogom. Elképesztő és a várakozást ezerszeresen felülmúló volt a siker, amely azóta is, lassan huszonöt éve tart. Nem tudom, hogy ma, amikorra már A padlás klasszikussá lett, lehet-e, szabad-e többet mondani a darabról, mint annak mára szállóigévé lett sora: »mert kell egy hely!«
Böhm György
Mert kell egy hely, hol minden szellem látható
Mert kell egy hely, hol minden szólam hallható
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok
Mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog!
