A dunaPart Kortárs Előadóművészeti Platform keretében (130')
20 évvel ezelőtt, románok és magyarok, marosvásárhelyi véres összecsapás - 20 évvel később, a „fekete március" az akkori gyerekek szemszögéből, románul és magyarul (s kicsit angolul is).
1990. március 19-én és 20-án Marosvásárhelyen összecsapott a román és a magyar tömeg, a harcokban mindkét oldalon életüket vesztették és megsebesültek emberek. Mindössze ennyit tudhat biztosan az, aki napjainkban a fekete március néven emlegetett etnikai zavargások felderítésére indul. A politikai közbeszéd, pártfüggő tálalásban, felemlegeti időnként a fekete márciust. A feltételezett okok, az események menete, következménye és jelentősége tekintetében nincs közmegegyezés. Az eltérő történetek, saját igazságukat őrizve, sosem léptek nyílt párbeszédbe egymással, de húsz év távlatából is meghatározzák Marosvásárhely közhangulatát és román-magyar kapcsolatait. A város intézményeiben inkább egymás mellett, mintsem együtt dolgoznak a különböző nemzetiségek. Más-más bárokba, klubokba járnak a román és a magyar fiatalok. A történelemtankönyvekben nem esik szó kisebbségi kérdésről.
A 20/20 a román-magyar társadalmi együttélést, a kétnyelvűséget és az ezekből adódó emberi helyzeteket és konfliktusokat, konkrétan az 1990 márciusában Marosvásárhelyen lezajlott etnikai zavargásokat a színház eszközeivel tematizálja.
Elővehető színdarab híján a Yorick csapata mintegy a várost kérte fel társszerzőnek: több mint ötven, az eseményekben részt vevő vagy azok hatását közvetve megélő vásárhelyi személyes elbeszélése adja a kiindulópontját Gianina Cărbunariu anti-történelmi drámájának. A 20/20-ban nincsenek hősök vagy eszmék, az előadásnak nem célja az igazságtevés, sem a rekonstrukció. A felvillanó helyzetek, eseményszilánkok épp azt mutatják, hogy hiányzik az egyetlen, mindenekfelett álló nézőpont, amelyből a fekete március felelősségteljesen átlátható, feldolgozható, értelmezhető volna. Ami marad, az a megőrzött részletek és az örökölt történetek néha felkavaró, néha groteszk igazsága, és a posztmárciusi valóság kérdéssora.
A cím - 20/20 - nemcsak március 20-át és az azóta eltelt húsz évet jelöli. A szemészetben ez a szám jelenti az egészséges látásélességet. A Yorick előadása látni és láttatni akarja a témát, hogy aztán beszélhessünk róla - anyanyelvünkön, a másik nyelvén vagy bármilyen más nyelven. Ahogy az öt magyar és öt román színész az előadásban saját nyelvén vagy a másik nyelvét bevallottan ügyetlenül beszélve megszólal. Kinek, ahogy sikerül.
Az előadást egyaránt ajánljuk a román, magyar és többnyelvű nézők figyelmébe. Tessék, poftiţi stb.!
Gianina Cărbunariu a bukaresti I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanult rendező szakon, majd a Royal Court Theatre és a Lark Theatre drámaíró-ösztöndíjasa volt. Évfolyamtársaival közösen indították el a dramAcum nevű projektet, amely 2002 óta az új román dráma legfontosabb műhelye. Cărbunariu sajátos munkastílusa, hogy a drámairodalom valamely klasszikusának újraértelmezése helyett a majdani előadás társadalmi közegéből indul ki színészeivel, és a közös műhelymunka során írja meg az előadás szövegét. Cărbunariu darabjait ma Törökországtól Chiléig játsszák, rendezőként több külföldi színházi projektben vett részt, Marosvásárhely után Münchenben rendez.
„Az összecsukható szék éles és veszélyes csattanása. A fogszabályzásról lemaradó kiskamasz életre elbaszott mosolya. A minden pártot megjárt, minden akkori problémája ellenére azért a Ceauşescu-korszakot nosztalgiával emlegető öreg, aki román monológja végén magyarul hívja az asszonyt. Az emlékidéző, magukat altruista filantrópnak beállító külföldiek, és az ugyanazt a néhány percet egész másképp megélők. Az udvarias hallgatást követő elutasítások. A magnószalag karcossága. Az elhallgató telefonok. 135 perc a pokolban, a kínpadon, a kabaréban."
/Papp Tímea: Már csak emlék? www.revizoronline.com/
„A dolog húsz év után is tisztázatlan, beszélgetést kezdeményezni a témában legalábbis kellemetlen. A két közösség élete azóta valahogy különvált. A Yorick Stúdió magyar nyelvű független színház. Itt, most, 2010-ben Marosvásárhely újra beszélni kezdett. Románul, magyarul és vegyesen. A színház ismét megelőzte az életet." - Voicu Rădescu: 20/20 - tessek / poftiti / etc. B24FUN
„Történelmi előadás - nem azért, mert történelemről szól, a közelmúltról, hanem mert megtör valamit: hallgatást, tabut, félelmeket, kultúrákba zárkózást, ami egyaránt jellemző a magyar és a román színházra Romániában."
/Tompa Andrea: Ahány ház, annyi történelem. Színház, 2010. február/
Író, rendező: Gianina Cărbunariu
Látványtervező: Maria Drăghici
Fordító, dramaturg: Boros Kinga
Játsszák:
Virgil Aioanei, Bányai Kelemen Barna, Berekméri Katalin, Carmen Florescu, Mădălina Ghiţescu, Korpos András, Rolando Matsangos, Sebestyén Aba, Cristina Toma, Tompa Klára
