
„A felvonás elején a szoba már derül, de igazán napos csak akkor lesz, amikor a tanítónő bejön. Mintha ajtót nyitván, vele együtt özönlenék be a nap.”
„A felvonás elején a szoba már derül, de igazán napos csak akkor lesz, amikor a tanítónő bejön. Mintha ajtót nyitván, vele együtt özönlenék be a nap.”
A Vági Bence által rendezett előadás az emberiség gyökereit, az ember és anyaföld közötti örök kapcsolatot állítja fókuszba, és jeleníti meg egy illúziókkal teli térben. A produkció egy új előadó-művészeti műfaj, a cirque danse kiteljesedése.
A gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké szép és fiatal maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti a portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képé örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne..
Klára (milliomosként már K) és Ill sorsában egykor történt egy kis “baleset”: a férfi miután teherbe ejtette a lányt, bíróság előtt tagadta az apaságot és érdekházasságot kötött. A lányt a falu kiközösítette és ringyó lett, elvesztette gyermekét. Megismerkedett későbbi férjével, akitől aztán megörökölte a vagyont...