Alföldi Róbert 2014-ben már rendezte a darabot. Akkor azt nyilatkozta, hogy ez a dráma a jövőről szól. Arról, hogy legyen jövőnk. És nem mindegy, hogy milyen, és hogyan születik. 2026 tavaszán ezek a kérdések ismét húsbavágóan aktuálisak.

Bözödújfalu egy kis meseszerű hely, ahol békében megfér egymás mellett minden vallás és felekezet: katolikus, református, unitárius, görögkatolikus, zsidó és szombatos. Egészen addig, amíg Észak-Erdély 1940-ben vissza nem tér az anyaország kebelére, és kormányunk figyelme oda nem szegeződik Bözödújfalura. Egyik nap még egyformák vagyunk, másnap már ahányan, annyi félék. És persze nem mindenkinek jár egyenlő bánásmód.

Rostand Cyrano-jából Martin Crimp brit drámaíró írt szabad adaptációt, amelynek ősbemutatóját James McAvoy-jal a főszerepben a londoni Playhouse Theatre-ben tartották 2019-ben. A többszörös díjnyertes előadást Jamie Lloyd rendezte. Ezt a feldolgozást a magyar közönség először a Budaörsi Latinovits Színház előadásában láthatja.

A történet különlegessége, hogy főhőse valószínűleg autizmus spektrumzavarral él, és mivel a történetet ő meséli el (nem pedig valaki más írja le őt), vele együtt élhetjük át, milyen különbözni az átlagostól, kívülállónak lenni, és milyen egy meglepő és leleplező szemszögből látni a világot.

Tudok szeretni? Miért élek? Hogyan ne hazudjak? Van élet a halál után? Mitől félek? Miért félek mitől? – Ivan Viripajev darabjának szereplői a társadalom más-más rétegét képviselik, de közös bennük az első jelenettől az utolsóig nagyon részegek. Ebben a szélsőséges állapotban pedig szélsőséges helyzetekbe kerülnek. Megkérdőjeleződnek azok az alapértékek, amik szerint próbálnak élni a hétköznapokban, és olyan kérdésekre kell választ adniuk, amiket régen nem tettek fel maguknak.

A vidéki birtokon megállt az idő. Unalmas és untató emberek gyűlnek itt össze, akik egymást és önmagukat is halálosan unják. Isznak, sírnak, panaszkodnak, és unalmukban kínozzák egymást. Szeretnének még szeretni, de már nem megy. Olyan emberek ők, akiknek sehogy se jó. Megöregedtek, elkedvetlenedtek és reményvesztettek. Mintha hajótöröttek lennének egy történelemből kiszakadt lakatlan szigeten. De még élnek, mert élni kell, és tűrnek, mert tűrni kell.

Dumaszínház est

Pedro Almodóvar és Samuel Adamson műve, a Mindent anyámról, amely elnyerte az Oscar-díjat a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, elgondolkodtató történet emberi kapcsolatokról, szeretetről és tragédiákról. Nem először készül színdarab a filmből Magyarországon, a budaörsi előadást Zsótér Sándor rendezi Spolarics Andrea, Takács Katalin, Bohoczki Sára, Juhász Vince és Petrik Andrea főszereplésével.

A Szolnoki Szigligeti Színház előadása.
Mi a szerelem? Vágy? Ábránd? Őrület? Shakespeare a szerelem természetrajzát kutatja a Vízkeresztben, ahogy mi is évezredek – születésünk óta. Ezért kergeti, űzi, hajszolja szereplőit pompás félreértések, kacagtató helyzeteken át – miközben mindenki hisz, remél, mindenki csal, csalódik – , hogy végül megtalálja a maga párját – zsák a foltját – és hogy végül mi fuldokolva, röhögve, sírva magunkra ismerhessünk és kérdezhessük újra: Mi is a szerelem?

Taskenttől az Aral-tóig - Üzbegisztán

Élő-zenés mesejáték bábokkal, Marc Chagall képeinek ihletéséből. A Stúdió K Színház vendégjátéka a Budaörsi Latinovits Színházban.

Dorothyt, a kislányt forgószél ragadja el hétköznapi életéből, és egy varázslatos, ám veszélyes világba repíti. Itt három valószínűtlen figura csatlakozik hozzá, akikkel közösen próbálják megtalálni Ózt, a nagy varázslót, aki mindennek a kulcsa lehet, és aki mindegyikük álmát teljesítheti.

Új babaszínházi előadásunk helyszíne egy szépen gondozott kert, szereplői pedig a kert szorgalmas gazdája és egy titokzatos lény, aki időről időre felforgatja a rendet, rumlit és földkupacokat hagyva maga után.

Színész, szegény nem tehet róla…
Rá írtuk a filmet. Szegény színház!
A növendékek vígjátéka.
Akik még élnek.

A szombathelyi Weöres Sándor Színház előadása.

Nyers és őszinte, mégis humorral él – és épp ez az ellentmondás teszi olyan színházivá: nevetünk ott, ahol talán sírni kéne.

Van nekem egy barátom. Ha meglátjátok, megismeritek. Aprócska, ötéves forma kicsi fiú. Szőke fürtjeit az északi szél borzolta kócosra. Nadrágja szárát a déli tengerek égszínné mosták. Ingujja a nyugati erdők gyümölcseitől tarka, és a keleti dzsungelek virágaitól illatozik. Zsebeiben ősi tudományok varázsműszerei lapulnak játékul. Ha ő egyszer mesélni kezd, aki azt hallja, csodát álmodik, és mosollyal ébred.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij regénye alapján írta: Marilyn Campbell és Curt Columbus. A darab a klasszikus műből kiindulva olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy mik az egyén szabadságának korlátai vagy épp átléphetők-e a jog szabta előírások és korlátok. Az előadás a Budaörsi Latinovits Színház színházi nevelési programjának része, ezért drámapedagógiai foglalkozás is tartozik hozzá.

Saint-Exupéry saját élményét dolgozza fel: egy ízben kényszerleszállást hajtott végre a Szahara kellős közepén, ahol egyesegyedül a saját repülőgépszerelői tudására és leleményességére támaszkodhatott - továbbá arra az irracionális, ám nagyon is létező erőnek a segítségére, amit ízléstől és neveltetéstől függően, vagy Istennek, vagy a vakvéletlennek nevezünk.

Adott egy fiatal férfi, akinek az apja meghalt, az anyja pedig szinte azonnal újból férjhez ment. Gyanús. Hamletben zavaros indulatok dolgoznak, és miközben kétségbeesetten próbál beszélni arról, amit érez, hirtelen olyan helyzetben találja magát, amiből nem látszik kiút. Jó lenne kiszállni pedig, és elmenni innen messzire, mert ha maradunk, abba csak beleőrülni lehet. Beszélgetni kéne, de nincs idő, nincs energia, hogy jobban odafigyeljünk egymásra. Ennek pedig – sejthetjük – nem lesz jó vége.

Párizsi divat, párizsi nő, szalonélet, kávéházak, nagyáruházak, világkiállítások…



Egy megkötözött, Minion-maszkos alak ül Az osztály vesztese felirat alatt. Fotóját az ismeretlen tettes az 5. A osztály Facebook-oldalán teszi mindenki számára elérhetővé. Nem lehet tudni, hogy ki készítette és posztolta a képet, sem azt, hogy ki van a fotón. Az 5. A-ból bárki lehet a tettes. És az áldozat is.

Az íróval Fiala Borcsa beszélget, a novellákból felolvas: Takács Katalin, Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, a Budaörsi Latinovits Színház tagja

Emilt a mamája az istenhátamögötti kisvárosból, ahol élnek, elküldi a rokonokhoz Berlinbe, világot látni. Ad vele némi pénzt, nem sokat, de eleget ahhoz, hogy fájjon, ha ellopják – és el is lopják, már a vonatúton, egy bácsi a kupéból. Emil tudja, hogy ő a tolvaj – de annál kevesebb, vagy inkább több esze van, semhogy rendőrért kiáltson, maga ered tehát a tolvaj nyomába a nagyváros labirintusában.

A főszereplő kisfiú szenvedélyes úszó, akit szeretett nagypapája edz. Miközben ő egyre jobb eredményeket ér el, a nagypapa viselkedése fokozatosan megváltozik: először csak elfelejt egy-két apró dolgot, aztán zavartan kezd viselkedni; elfelejti a tárgyak nevét, eltűnik, meggyanúsítja az unokáját, hogy ellopta a pénzét, végül már saját tükörképét sem ismeri fel. A fiú kétségbeesetten próbálja megőrizni a régi kapcsolatukat, miközben szégyelli és titkolja is nagyapja állapotát, mert fél, hogy otthonba kell küldeni.

Jacques Offenbach és Victorien Sardou operettbe ágyazott politikai szatíráját 1872-ben mutatták be Párizsban. Magyar nyelven először most, a Budaörsi Latinovits Színházban kerül műsorra.

Velem mindig mindig történik valami… Veled is? Nehéz kamasznak lenni? Meg vagy magaddal elégedve? Nehéz a szüleiddel, testvéreiddel, barátaiddal, az egész világgal boldogulni?
A SICC Production és a Budaörsi Latinovits Színház koprodukciójában létrehozott zenés előadás Janikovszky Éva felejthetetlen, vesébe látó szövegei és a Budaörsi Jókai Mór Művelődési Ház gyerekvers-pályázatának válogatott versei segítségével keresi a választ a kérdésekre.

Mi lenne, ha a színész kinyitná a műhely ajtaját, ahol versek előadásán dolgozik?

Frida Kahlo neve ma már nem csupán egy festőművészt, hanem egy ikont jelöl. A viszonylag kicsi életművének a jelentős része önarckép: „azért festem magamat, mert oly’ gyakran vagyok egyedül, és önmagam ismerem a legjobban” – vallotta. Ez a magány azonban nem passzív beletörődés volt. A mélyen személyes világában a fájdalom, a szenvedély és az identitás egyetlen, lenyűgöző festői univerzumban olvad össze.

Ismerkedj meg egy több mint 150 éves fotós eljárással, a cianotípiával és készítsd el a saját napnyomataidat!