A Szent Mihály-templom Sopron legkorábbi plébániatemploma. A kora középkor szokásainak megfelelően a temetőben építették, így az erődített városfalon kívülre került. Története, látnivalói: A Szent Mihály tiszteletére szentelt templom eredetijét a 13. században román stílusban emelték, és a 15. században gótikussá építették át. Mai alakját az 19. század neogótikus rekonstrukciója formálta. 15. századi szobrot, falképeket is őriz. A nyugati homlokzaton emelkedő torony alsó szintje jól láthatóan középkori, viszont a bejárat béllete és kerete 19. századi, miként a felső szint is a nagy kőrácsos és csúcsíves ablakokkal és kőcsipkés, körbefutó erkéllyel. A hajó támpillérei is középkoriak. A templomban is harmonizáló, de különböző évszázadokban épített részletek váltakoznak: gótikus ülőfülkék és neogótikus árkádok. Aa főhajót díszítő oszlopfők és konzolok a középkori mester tudását dicsérik, de rajtuk a festés 19. századi. A kettősség a főhajó szentélyében a legteljesebb: a Storno Ferenc tervezte neogótikus oltárépítmény szerencsésen erősíti az égbe törő gótikus kőbordák lendületét. A nyolcszög alaprajzú, 13. századi Szent Jakab-kápolna mindmáig megőrizte román stílusjegyeit. Több középkori, 15. századi falfestmény, illetve azok töredékei erősen megújított formában láthatók, az 1460-1470 körül készült fa Madonna-szobor viszont az évszázadok patinája mellett eredeti szépségét is őrzi. A templom neogótikus berendezését az 1859–1866 közötti helyreállítás idején készítették id. Storno Ferenc tervei szerint. Megőrzött barokk oltárainak képét Altamonte és Troger iskolájának képviselői festették. A templom cintermében őrzött sírkövek között 17. századi, késő reneszánsz munka is látható. Ingyenesen, szabadon látogatható. Szent Jakab-kápolna: Külön említést érdemel a templom Szent Jakabról elnevezett kápolnája. Részlete egy nyolcszög oldalaival záródó rotund, vagy egykori rotunda. Szent Jakabról elnevezett rotunda kápolna áll a jáki templom előtt is. A rotundák a templomok egy ősibb rétegét képviselik az európai építészetben. A legismertebb rotunda és nagytemplom együttesek a középkori Magyar Királyságban: Ják, Bény; Európában Firenze és Pisa. Egy másik különleges értéke a Szent Jakab képolnának ősi kőfaragása a Szent Mihály-templom felé néző kapu timpanonján. Életfa áll középen és annak két oldalán egy egy sárkányfigura áll egymással szemközt. A sárkányfiguráknak két lába és vízilény farka látszik. Szemközt néző két sárkányfigura nálunk Zalaháshágy templomából ismert még, de Eurázsia keleti tájain sokfelé megtalálhatók Mongóliáig, Kínáig és Japánig is. Ismert a két sárkány figurája a viking művészetben is. Az ú.n. Attila szablya vércsatorna berakása is szemközti sárkányokat ábrázol.