George Gershwin a lexikonok tömör megfogalmazása szerint a “szimfonikus jazz" műfajának megteremtője. Legismertebb darabja az 1924-ben szólózongorára és zenekarra komponált Rhapsody in blue, azaz Kék rapszódia. Sajnos magyar címe nem fejezi ki teljesen a blue szó jelentését, mivel az nem csak a kék szín, hanem a szomorú hangulat jelölésére is szolgál. A darab keletkezésének idején Gershwin még nem volt járatos a hangszerelés rejtelmeiben, ezért a zenekari anyag kidolgozásában kollégája, Ferde Grofé volt segítségére. A New Yorkban óriási sikerrel lezajlott bemutatón a művészvilág olyan hírességei vettek részt, mint Rahmanyinov, Sztravinszkij, Stokowski és Kreisler.
Az amerikai szerzők jelenlétét erősíti az esten Leonard Bernstein, akinek 1956-os Candide című musical-operájának életerőtől duzzadó nyitánya hamar helyet kapott a zenekari koncertrepertoárban. Olyannyira, hogy bemutatója, 1957 óta a 20. századi amerikai komponisták szerzeményei közül ez lett az egyik leggyakrabban előadott mű.
A koncert záródarabja Schumann Tavaszi szimfóniája. A lány apjával folytatott több évnyi huzavona, sőt pereskedés után Clara Wieck és Robert Schumann 1840 szeptemberében végre összeházasodhatott. Az olyannyira áhított s most végre megtalált tartós boldogság ezekben az években hihetetlen alkotói energiákat szabadított fel a zeneszerzőben. 1840-ben 138 dalt komponált, amelyeket a következő esztendőben egy sor szimfonikus alkotás követett: az I. szimfónián kívül ekkor készült a Nyitány, scherzo és finálé, a később háromtételessé bővült a-moll zongoraverseny első tétele, a későbbi IV. szimfónia és egy c-moll szimfónia-vázlat is. A Tavaszi szimfónia fiatalos lendületére jellemző, hogy Schumannak mindössze négy napra volt szüksége a mű felvázolásához, és kevesebb mint egy hónappal később már készen is állt a teljes partitúra. A cím Schumanntól ered, akit Adolf Böttger költeményének utolsó sora inspirált: "Im Thale blüht der Frühling auf!" (A völgyben kivirul a Tavasz!). Valóban a tavasz örömhírét zengi ez az alkotás, amely maga is a tavaszvárás hangulatában, januárban és februárban keletkezett. Schumann eredetileg mindegyik tételt címmel látta el ("Frühlingsbeginn" - "Abend" - "Frohe Gespielen" - "Voller Frühling"), azonban a Tavaszi szimfónia mégsem tekinthető programzenei alkotásnak: "Ábrázolni, festeni nem akartam" - írja egy levelében a zeneszerző.
Az este dirigense-zongoristája, Yaron Gottfried karmester, zeneszerző, zongoraművész az izraeli zenei élet egyik legfigyelemreméltóbb alakja. Tanulmányait előbb Tel Avivban, majd a jeruzsálemi Rubin Akadémián végezte, ahol Mendi Rodan tanítványaként szerzett karmesteri diplomát. Hazája zenekarai mellett számos alkalommal vezényel külföldön is, és kompozíciói is sok elismerést hoznak számára. Művei között egyaránt találhatók versenyművek, szimfonikus- és kamaradarabok, valamint vokális alkotások. A művész, aki különös érdeklődést tanúsít a jazz-zene iránt is, 2002 óta a Netaniya-Kibbutz Orchestra vezető karmesteri tisztét tölti be.
Műsoron:
L. Bernstein: Candide- nyitány
A. Harlap – Y. Barzilai: My afther will no longer bless the bread
G. Gershwin: Kék rapszódia
R. Schumann: I. B-dúr „Tavasz” szimfónia op. 38.
Közreműködik:
Bordás Barbara - ének
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel és zongorán közreműködik: Yaron Gottfried
