Zenés monológ Franz Schubert dalciklusa és Wilhelm Müller versei alapján
Német nyelven, magyar felirattal. In German lenguage with Hungarian subtitles. Auf Deutsch mit Ungarischen untertiteln.
Winterreise
Egy színész, egy zenész, egy szoba. Ebben a szobában találkozik és feszül egymásnak az Y generáció önemésztő magányossága és az európai kultúra egyik fő melankólia-toposza: Schubert Téli utazás-dalciklusa.
Az elmúlt időszakban többen megtapasztalhattuk (sokan egyébként is nap mint nap ezzel küzdenek), hogy milyen magunkkal szembenézni a négy fal között. Megfigyelhettük, hogyan hajszoljuk bele magunkat a kétségek és félelmek örvényébe. Az ember úgy járkál fel-alá szobájában, a virtuális térben és önnönmagában ugyanazon a kitaposott úton, mint a tigris a ketrecében, a sarkon észrevétlenül mindig lehorzsolva homlokát.
„...Mit tapasztal meg az, aki folyton egy helyben van? Azt, amit maga körül lát? Amit eddig is tudott? Igaz ez akkor, ha egy tapodtat se ment odébb? Mármost, ha nincs kiút a mozdulatlanságból, akkor legfeljebb azt tapasztaljuk meg, hogyan feledkeznek el rólunk, de efölött már nincs hatalmunk. Hatalmunk amúgy sincs. Ha egy helyben vagyok, akkor már meg is érkeztem? Végleg? Vagy még van remény rá, hogy elmenjek innen?...”
Elfriede Jelinek: Idegenként…
(Halasi Zoltán fordítása)
Alkotók
Előadja: Borsi-Balogh Máté
Rendező: Tarnóczi Jakab
Látványtervező: Devich Botond
Zenei vezető: Kákonyi Árpád
Énektanár: Murányi Márta m.v.
Hang: Baranyai Illés
A rendező munkatársa, ügyelő: Dávid Áron
A talpraesett, fiatal Marie, aki kisgyerekként árva lett, a francia hadseregben nőtt fel. Nem tud arisztokrata származásáról, beleszeret egy jóképű…
Bogusławski megfáradt, pályája alkonyán lévő nagy színészegyéniség, aki elvállal egy Tartuffe-vendégjátékot az orosz megszállás alatt lévő lengyel népességű város, Vilna…
Berlin. Az 1930-as évek elején.. A város sötét szívében egy ócska lokál falatnyi színpadán estéről estére föllép a sikerre mohón…
