Vazul nyitrai herceg tragédiája (megvakítása)

A szerző három, szervesen összefüggő részben mutatja be könyve tartalmát: az elsőben ismerteti a nyitrai dukátus (hercegi tartomány) szerepét a trónutódló felkészítésében, kihangsúlyozva a tényt, hogy Imre halála után, mint a legidősebbet, Vazult illette volna a trón, másfelől azonban épp ő volt a Gizella királyné és István nővére támogatását élvező Orseolo Péter legnagyobb riválisa. 

Mivel Vászoly / Vazul herceg, aki a tudományos és szakmai dolgozatok mellett legalább kéttucatnyi szépirodalmi mű fő- vagy mellékszereplője, ezért a további részben, főleg egyházi írók műveit ismerteti, amelyek nem eléggé ismertek a nagyközönség számára. Azért összpontosít ezekre, hogy érzékeljük, miként vélekedtek Szent Istvánról és az 1911-ben boldoggá avatott nejéről, Gizelláról, akik Vazul megvakítása idejében részesei voltak a főhatalomnak.

A harmadik részben rövid elemzést kapunk a krónikáinkról, amelyben egyfelől teret kaptak a betoldások, ill. hamisítások pl. a három hercegről – Andrásról, Béláról és Leventéről, akik Szár László fiaiként vannak feltüntetve, másfelől részleteiben elemzi a Képes Krónika miniatúráit, mert hiszen nemcsak a szövegnek, hanem a képeknek is tartalma van. Elveti azt a feltételezést, miszerint azért van egy képen ábrázolva Vazul megvakítása és Imre temetése, mert Vazulnak köze volt Imre halálához. A hallgatóságot (és az olvasót) igyekszik rávezetni olyan apró, ugyanakkor lényeges elemekre, amelyeket a köznapi gondolkodás nem is vesz észre. Ezekből olyan következtetéseket von le, amelyek a krónika szövegében ugyan nem szerepelnek, de rejteki módon messzemenő tényekre is utalhatnak.

Az előadásban elhangzanak olyan feltevések is, amelyeket felreppenésük idején a történészek részéről ellenszenvet, sőt visszautasítást váltottak ki, de most kiderült, hogy ezeknek akár valós eredete is lehet, mint pl. a Koppány – Vászoly közti vérségi, sőt apa – fiúi kapcsolat.

Előadó: Csámpai Ottó szlovákiai magyar szociológus, a Szent György Lovagrend nagypriorja. Első átütő sikert 1994-ben érte el, amikor a „Viharvert nemzettudat” című könyvében bemutatta Zoboralja magyar lakosai azonosságtudatát és érzésvilágát. A Nagyszombati Egyetemen bevezette az etnoszociológia tantárgyat, amelyet még előtte sikeresen előadott az oroszországi Izsevszki Állami Egyetemen. Ott jelent meg orosz nyelven a történet-szociológiai könyve „Közép Európa = Kárpát medence” címmel. 2013-ban Magyarország Köztársasági elnöke tudományos munkájáért a „Magyar Arany Érdemkereszt” kitüntetésben részesítette.