A Tükrös Zenekar azok közé tartozik, akik úgy gondolják, hogy a legjobb falusi bandák összeszokott "kamara muzsikálásának" szépsége, ereje és dinamizmusa a feldolgozás szándéka vagy a műfajok keverése nélkül is képes nem mindennapi élményt nyújtani a hallgatóságnak. A Mezőség népzenéje nem egyszerű sem a muzsikus, sem a hallgató számára. Elementáris élményt nyújt, ha az évszázadok alatt kiművelt játékmód minden rezdülését képes közölni az előadó, kényelmetlen érzést okoz azonban, ha az előadásból mindösszesen a dallamok és ritmusok körülbelüli eljátszása marad. A Tükrös Zenekar természetesen az előbbit tűzte ki céljául arra a pótolhatatlan élményforrásra alapozva, hogy zenész példaképeiktől ők még személyesen ismerhették meg a népzenélés lényegét.
A zenekar tagjai:
Árendás Péter (3-és 4-húros brácsa)
Halmos Attila (hegedű)
Koncz Gergely (hegedű, brácsa)
Liber Endre (cimbalom, brácsa)
Lelkes András (nagybőgő)
Táncos közreműködők: Szabó Szilárd és Németh Ildikó
Parno Graszt
“Ez a világ nekem való – hirdeti a cím, és aki berakja a lemezt a lejátszóba, szűk egy órára el is hiszi. A nótákban most is az a jó, ami a Parno Graszt puritán, letisztult zenéjében mindig – megcsiklandozzák a rejtett virtust, és akkor – nincs mese – ropni kell, míg meg nem gyúl bennünk a pálinka.”
Klementisz Réka, Magyar Nemzet
A kispaszabiak neve 20 éves fennálásuk óta egyet jelent az autentikus cigányzenével. Esetükben az autentikus valóban eredetit, hamisítatlant jelent, hiszen amellett, hogy zenei anyagukat maguk gyűjtötték a szabolcs-szatmári Paszab és környékéről, a zenekar a mai napig itt él, távol a nagyvárosok zajától és gyorsan múló divatjától. Zenéjük így őrizhette meg ősi, eleven karakterét, a zenekar pedig őszinte, közvetlen természetét.
“Mindegy, hogy hatvan embernek játszanak egy falusi keresztelőn vagy több ezer embernek egy nemzetközi színpadon, a hangulat ugyanaz: áttetszően tiszta derű, mintha könnyű szél fújna.” – mondta Kovácsy Tibor. Mindezt bárki személyesen is átélheti fergeteges hangulatú koncertjeiken, ahol a 9 fős zenekar egy archív paszabi videófelvétel segítségével saját nagyszüleivel táncol együtt, a mulatozás pedig kifulladásig tart!
Rávágok az zongorára című lemezük 2002-ben – elsőként a magyar zenekarok közül – a 7. helyen végzett az Európai Világzenei Ranglistán (World Music Charts Europe). Hagyományőrző tevékenységük elismeréseként 2003-ban a BBC dokumentumfilmet forgatott róluk, a svájci Vibrations pedig 2005-ben beválasztotta őket az év 10 legjobb zenekara közé.
Zenéjük mára bejárta a világot: 2008-ban Indiában kutatták zenei gyökereiket, ismerős arcokat, szokásokat, dallamokat keresve, falusi zenésszekkel együtt muzsikálva. Erről az egyedülálló felfedezőútról Silló Sándor dokumentumfilmet forgatott, mely hamarosan DVD-n is megjelenik.
Útjuk 2009-ben az Egyesült Államokba vezetett, ahol történetük leghosszabb turnéján 40 nap alatt 20 városban adtak koncertet New York-tól San Franciscoig. Az évet végül Koppenhágában zárták, ahol a világzenei szakma legfontosabb csúcstalálkozóján, a World Music Expo-n (WOMEX) léptek föl. Ahogy máskor is, a koncert végeztével most is a színpad előtt folytatták a mulatozást, mire Peter Gabriel lemezkiadója, a RealWorld Records vezetője elmosolyodot és annyit mondott: “a great moment of spontaneity”. Nos, nyolc évvel ezelőtt Kovácsy Tibor szinte ugyanígy kezdte legelső cikkét a Parno Grasztról : „Három szó elég megmondani, mi a Parno Graszt : sugárzás, őszinteség, közvetlenség.”
