"Boldog zene! A hangversenyrendezők hálásak lehetnek érte". Maga Johannes Brahms nyilatkozott eképp a hangversenyünket azonnal a tetőfokán indító Karnevál-nyitányról, mely az 1891-ben komponált három koncertnyitány - A természetben, Karnevál és Othello - triptichonjában keletkezett. Eredetileg "Az Élet" címet viselte volna, de bárhogy is nevezhetnénk, hihetetlen energiája, életigenlése maga a kirobbanó, mindent elsöprő Tavasz. Ahogy Sir Thomas Beecham emlegette volt, igazi "zenekari cukorka", melynek záró perceiben a szimfonikus zenekari virtuozitás elképesztő színvonalában gyönyörködhet a hallgató. Akár egy cigányzenekar is megirigyelhetné az utolsó fél perc száguldását, nem is beszélve a mű izgalmas belső szerkezetéről, mely önmagában is teljes versenyművet rajzol elénk. Karakteres színek, remek ütők, ragyogó rezek, szédületes, sodró lendületű vonóskar - nagyzenekari bravúr a javából.
Estünket a romantika nagy hegedűversenyeinek sorába méltó módon illeszkedő, 1879-ben befejezett a-moll koncerttel folytatjuk, melyet szerzőnknek a korszak legnagyobb hegedűsével, Joachim Józseffel történt találkozása inspirált egy esztendővel korábban. Joachim játékát nem elsősorban az öncélú technikai virtuozitás, sokkal inkább az árnyalt, mély zeneiség jellemezte - ez a megközelítés sugárzik vissza Dvorák mértékletes, gyönyörű, sokszor Mendelssohn-i ízeket megcsillantó, klasszikusan formált darabjából is. mely - a joachimi értetlenség ellenére - "a" romantikus hegedűverseny tipikus dvoráki példájaként lett sikeres, annak minden lélegzetével, árnyalt, áttört, vagy épp szárnyaló, nagyszabású elemével.
Hangversenyünk záró darabja ugyancsak jelentős alkotás, az 1885-ben befejezett 7. d-moll szimfónia. Helyenként tragikus, patetikus hangvételű, sok vonatkozásában szinte Brahms-ot idéző darab, mely - furcsa módon - egy örömteli eseménynek köszönheti születését. A londoni Filharmóniai Társaság tiszteletbeli tagjainak sorába fogadta a szerzőt - e felkérés eredménye e nagyszabású mű, melyben Dvorák is leteszi névjegyét a romantikus szimfónia műfajában, minden tekintetben hűen illeszkedve az elődök és kortársak stílusjegyeihez, hagyományaihoz.
Dvorák 9., "Az új világból" c. szimfóniáját sokan kívülről dúdolják, mint "a" dvoráki művet. E tavaszköszöntő Dvorák-est újabb színekkel gazdagíthatja a már ismert - vagy sejtett - zeneszerzői képet, megmutatván komponistánk sportos, lendületes, virtuóz arcát épp úgy, mint árnyalt, érzékeny, de nem mértéktelenül romantikus, sokkal inkább klasszikusan fegyelmezett zenéjét, végül felvillantván fogékonyságát az igazán nagy, mélyen szántó szimfonikus mondanivaló iránt is. Tavaszelő Dvorákkal - egy gazdagabb Dvorák-portré, három jelentős, ritkábban játszott darab tükrében.
Műsor:
Dvorak: Karnevál koncertnyitány, op.92
Dvorak: a-moll hegedűverseny, op.53
Dvorak: VII. (d-moll) szimfónia, op.70
Közreműködik:
Baráti Kristóf – hegedű
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Kovács László
Fotó © Marco Boggreve