Szeretettel, a család
Egy átlagos család. Magyarország. Ünnep. Örökség. Megszokott, végtelenségig ismételt mondatok.
„olyan vagy, mint az apád”
„te tudod, kislányom”
„ennyi lenne a dolgod”
„mindent feladtam érted”
„egy dolgot ér el egész életében”
Hol a gyökerük ezeknek a kijelentéseknek? Hogyan születik meg egy ilyen erős gondolat, mely kihatással lehet az egész életünkre; majd mindez hogyan adódik generációról generációra évtizedeken át?
Egy-egy szó, attitűd, vagy pusztán a figyelem, amivel a szülő vagy nevelő helyzeteket kezel, virágokat ültethet vagy épp hegeket hagyhat a gyermeki lélekben, melyeket aztán egész életünkben hordozunk és adunk tovább.
Az előadás olyan hatásokkal foglalkozik, melyek lerakódnak a pszichénk belátható és tudattalan zugaiban, és olykor marionett bábuként emelik ütésre a kezünket, nyitják szavakra a szánkat.
Egy transzgenerációs időutazás révén olyan családi viszonyokba nyerhetünk bepillantást, amelyek a körülöttünk és bennünk feszülő viselkedési mintázatokra hívják fel a figyelmet. Ezáltal könnyebben felismerhetjük, ha részesei vagyunk egy bántalmazó kapcsolatnak, mérgező közegnek, így tudunk segítséget kérni, hogy lazíthassunk rajtuk. Illetve, ha már benne vagyunk, a feldolgozási folyamatot és a gyógyulást is könnyebben el tudjuk kezdeni. Vajon újraírhatjuk legmélyebb berögződéseinket? Átalakíthatjuk örökölt kényszereinket szabad döntésekké?
Alkotók:
Játsszák: Kőszegi Mária, Boros Ádám, György Zoltán Dávid
Látvány, jelmez: Molnár Anna
Dramaturg: Ecsedi Csenge Berta
Író: Dr. Herczegh Máté
Rendező: Nagy Johanna
Az előadás cselekménye
Balázs, aki felnőtt évei elején jár, hazalátogat, hogy megünnepelje születésnapját a szüleivel, ehelyett a saját és a szülei múltjával találja szembe magát.
Szülei két külön világot képviselnek. Róbert, Balázs édesapja, el nem ismert, megkeseredett író, aki sikertelenségét alkoholfogyasztásával kísérli meg orvosolni. Balázs édesanyja, Elvira számára a család az első, amely mindenek felett áll - még az ő igényei sem annyira fontosak, mint bárki másé a családban, amire mártírként folyton emlékeztet is mindenkit.
Habár Róbert és Elvira mérgező közeget teremtett Balázs számára, megismerjük az ő szüleik által átadott gúzsbakötő mintákat is, amiből igyekeztek kiszakadni.
Balázs, ha fel akarja ismerni, honnan ered boldogtalansága a jelenben, meg kell értenie, mi vezette oda, ahol most tart.
Az előadás fókuszában a fiatal felnőtt korosztály dilemmái állnak, úgy mint az önismeret és a gyerekvállalás.
Az előadás során megismerhetjük, honnan jönnek a szereplőink, milyen körülmények közül, milyen az, amikor összeadódnak a kapott mondatok. Mit hoznak ki különböző személyiségű emberekből? Kinek milyen családi, lelki öröksége van?
Hol a határ, ami elválaszt minket a másik embertől? Meglátjuk-e, hogy mit okozunk a másiknak egy-egy gondolattal? Mit kezdünk a kapott “lelki, szellemi” hozománnyal?
És mit adunk mindezekből tovább?
Családi minták
Az előadás révén egy széles spektrumú nézőpont rendszert ismer meg a néző, lehetősége nyílik meglátni a másik igazságát és ezt megérteni, azáltal, hogy világossá válik számára, mennyire befolyásolja az életünket az, hogy honnan jöttünk, milyen meghatározó mondatok irányítják az életünket. Amikor ezeknek tudatára ébredünk, lehetőségünk nyílik a választásra, hogy követjük-e a betanult sémáinkat, amelyek jelenleg irányítják az életünket, vagy úgy döntünk, hogy változtatni szeretnénk.
A döntés szabadsága
Amikor egy fiatal nagyobb tudással kezd rendelkezni arról, hogy mit miért csináltak vele és megérti, hogy ezek nem azért voltak, hogy direkt fájdalmat okozzanak neki, hanem a nevelői közül mindenki a lehető legjobbat hozta ki magából, szóval nem őt akarták bántani, semmibe venni, hanem nem tudtak mást tenni, mert ezt tanulták. Neki viszont lehetősége van másként dönteni, azt továbbadni, amit valóban szeretne.
A családi negatív hatások mérséklése
Bronfenbrenner humánökológiai modellje szerint a mikro- és mezorendszerek hatnak legmeghatározóbban az egyén fejlődésére. Az előadás során ezeknek a kapcsolati hálóknak működésével és hatásaival foglalkozunk.
Célunk, hogy az egyén felismerje, ha olyan helyzetbe kerül, ahol áldozati szerepben él vagy negatív megítélésekkel találkozik, ennek tudatosítása révén merjen segítséget kérni, beszélni segítő pedagógussal, családtaggal vagy a kortársaival.
