Staatskapelle Weimar / BTF 2020

Mercadante: Emma d’Antiochia – nyitány

Rossini: Aurelianus Palmürában – nyitány

Rossini: Szemiramisz – nyitány

Verdi: Jeruzsálem – nyitány

Verdi: Nabucco – nyitány

Liszt: Sardanapalo

Sardanapalo, Asszíria királya: Airam Hernández 

Mirra, ión rabszolgalány: Joyce El-Khoury

Beleso, pap: Alekszandr Pusnyak

Közreműködik: a Nemzeti Énekkar Női Kara (karigazgató: Somos Csaba)

Vezényel: Giampaolo Bisanti

 Egy zeneszerző halála után 130 évvel már ritkán kerülnek elő olyan alkotások, melyek lényegesen módosítják az életmű értékelését. Liszt Ferenc ebből a szempontból is kivételes komponista volt: Byron tragédiája nyomán írt operájának fennmaradt első felvonását 2018 nyarán mutatták be Weimarban.

A kompozíció kéziratát a weimari Goethe- és Schiller-archívumban őrizték, a Cambridge-i Egyetemen tanító zenetörténész, David Trippett szerint a Sardanapalo zenéje lélegzetelállító. Egyaránt tükrözi Bellini, Meyerbeer és Wagner hatását, az olaszos líraiság Liszt félreismerhetetlenül eredeti harmóniavilágával párosul. Trippett a kézirat alapján rekonstruálta a darabot, illetve elvégezte a hangszerelési munkát is, a mű ebben a változatban kerül a budapesti közönség elé. 

A koncert első felében a Sardanapalo előtti évtizedek operaterméséből kapunk ízelítőt: olasz szerzők népszerű vagy egészen ritkán felhangzó nyitányait szólaltatja meg a zenekar.

Az előadás a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Müpa szervezésében valósul meg.