Shakespeare királynője

Shakespeare királynője - a trón és a színpad mögé, azaz a kulisszák mögötti világba visz el bennünket Bereményi Géza új drámája. Bármely trón és színpad rejtett helyszíne izgalmas lehet az átlagpolgárnak és átlagnézőnek, aki soha nem láthat be oda, ahol a politikát és a színházat csinálják. Hogyne lenne mindez érdekes akkor, amikor a hatalmat és a művészetet a világtörténelem egyik legjelentősebb uralkodója, I. Erzsébet és legjelentősebb alkotója, William Shakespeare jelenítik meg?

„Olyan, mintha az elveszett Shakespeare királydráma került volna most elő. Shakespeare kortárs szerző kortárs drámákat írt a saját korában. Kortárs jelmezekben és térben. Az akkori jelenidőben fogalmazta újra Hamlet, II. Richárd, III. Richárd… történelmi figuráit. A történelmi Hamletnek vagy Richárdnak nem sok köze volt a megírt figurákhoz, nem játszatta őket 2-300 évvel azelőtti kosztümökben, nem múzeumi színház volt, ami a meiningenizmus XIX. század divatja óta sokszor tért hódít a színház- és filmművészetben.

Tehát kortárs dráma a jelenidőben. Bereményi mélyrehatóan tanulmányozta I. Erzsébet és Shakespeare korát, és ennek alapján fogalmazta meg ezt a példabeszédet a mindenkori erőszak és illúzió birodalmáról. Az Erzsébetség és Shakespeare-ség hasonlóságáról és különbözőségéről, uralkodó és színházcsináló alkotó ember örök viszonyrendszeréről. Ami újra és újra ismétlődik a világtörténelemben.

A miértekre keresi a választ. Bármilyen nemes célt szentesíthet-e nemtelen eszköz? Vagy leginkább lássuk és ezáltal láttassunk? Alkotó ember csak így segíthet mások életén.”

(Galambos Péter, rendező)