Seuso II.

A Seuso-kincset nemcsak az ország, de a nemzetközi közvélemény is jól ismeri, vagy legalábbis hallott róla. A felbecsülhetetlen értékű ezüstlelet története igazi kulturális krimi. Dokumentumfilmem első részét 1996-97-ben forgattam, melyet a közmédia azóta sokszor megismételt. Időközben rengeteg új fejlemény történt és úgy éreztem, itt az idő leforgatni a film második részét. Az aktualitást az adja, hogy a kincs legszebb darabjait Magyarország visszaszerezte. Együtt örülök mindazokkal, akik két évtizeden keresztül napirenden tartották az ügyet, és küzdöttek visszaszerzéséért. Fantasztikus, hogy a Nemzeti Múzeum idén állandó kiállításon mutatja majd be a kollekciót. Ez önmagában másfél évezrednyi időutazás…

Vannak dokumentumfilmek, amelyek évtizedeken keresztül készülnek.

A Seuso II is ilyen. A műfaj sajátossága, hogy dramaturgiáját az élet írja.

Ma már vitathatatlan, hogy a kincset a kőszárhegyi kőbányában találta egy fiatalember, bizonyos Sümegh József. Az is egyértelmű, hogy ezért az életével fizetett.

A Seuso-kincs eredetileg sokkal több darabból állt, akár több mint kétszázból is. A hiányzó tárgyakat Sümegh még életében eladta vagy elcserélte, a maradékot ismeretlen helyen elrejtette. Bevonult katonának, majd közvetlenül leszerelése előtt megölték abban a borpincében, ahová rejtette kincsei egy részét. Halálát öngyilkosságnak álcázták - a nyomokat titokzatos kezek igyekeztek eltüntetni. Vajon milyen erők, titkosszolgálatok álltak a háttérben? Oknyomozó riporteri módszerrel ezt kutattam.

A dokumentumfilm nemcsak a meggyilkolt kiskatona történetét követi nyomon, hanem bepillantást kapunk sírrablók és orgazdák, műkincskereskedők és gyűjtők titkos világába is. S nemcsak a Seuso-ról szól, hanem az elmúlt évtizedek Magyarországáról.

Dézsy Zoltán rendező