Ruszalka

Mi is lehetne drámaibb és megindítóbb operaszínpadon, mint amikor valakinek elveszik a hangját, és némán kell jelen lennie? Pedig ez történik Ruszalkával, a vízitündérrel, aki családjával az erdei tó tiszta vizében él. Amikor beleszeret egy hercegbe, feláldozza a hangját, és elhagyja otthonát abban a reményben, hogy egy új világban megtalálja az igaz szerelmet. A világ mese- és mondavilágából jól ismerünk sellőfigurákat, történetük vidámabb és szomorúbb feldolgozásait. A cseh népi világból sem hiányzik a motívum, amelyet Antonín Dvořák Ruszalka című operájában használ fel, és amely tündérmeseként indul, ám hamar szívszorító tragédiába fordul. Dvořák operáját 1901-ben mutatták be Prágában. A budapesti Operaházban 1956-ban a Pozsonyi, 1976-ban a Prágai Nemzeti Színház vendégjátékaként volt látható – ezen kívül soha. Itt az idő tehát, hogy az OPERA bemutassa a cseh operairodalom legikonikusabb darabját, mégpedig Szikora János látványos rendezésében. Mindehhez mi sem ad megfelelőbb keretet, mint a Szláv szezon.

ALKOTÓK