Rózmann - Az álom és halál képei -

Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál
Genomsynligt Ljud Festival för Ny Musik
Transparent Sound New Music Festival
2023. 01.07 - 02.05.

Különleges, Magyarországon először hallható, szintetikus hangokból alkotott három részes - két órás darabról elsőként a szerző saját szavaival:

Rózmann Ákos: Az álom és a halál képei
(Nutida musik, vol. 21, no. 3, 1977/78, p. 51.)

Művem célja a Jó és a Rossz ábrázolása volt a hangok segítségével, Stockholmban, az EMS-ben és a Zeneművészeti Főiskola stúdiójában, 1974 augusztusa és 1977 júniusa között.

A Jót azonban nem sikerült „ideális módon” megjelenítenem: az általam itt használt figurák mindig az elhagyatott, szorongó, síró embert jellemzik. Mikor megidézem a Jót egy darab bevezetésében, hamarosan más „erők” érvényesítik hatásukat. A harmadik rész eleje például távoli harangozásra emlékeztet. Ezek a közeledő impulzusok békét és nyugalmat sugároznak, de az ezután megnyilvánuló idegen elemek megakadályozzák a „fejlődést”, hatásuk megsemmisítő: A harangszó zavaros lesz, a felismerhetetlenségig átalakul és végül abbamarad.

Kompozíciómmal egy folyamatot akarok leírni. A fő hangsúlyt a két ellentétes elem egyidejű megnyilatkozása, illetve a kölcsönhatásuk során előálló változások vizsgálata kapja.

Első rész:

A különböző „típusokat” (Jókat és Rosszakat) jellemző „hangok” – kiáltás, sírás, ordítás, morgás stb. – rövid időre tűnnek fel, és zajok, mozgások, ütések stb. kötik össze őket.

Második rész:

Itt a létünkhöz kötődő néhány anyag és jelenség ábrázolásával találkozunk:

a) Föld

b) Víz

c) Mozgás – energia

A második és harmadik rész szerkezetét az egymásra következő, különálló tömbök jellemzik. Minden egyes tömb kidolgozott egység, amelynek jelentőségét a kompozíció folyamatában elfoglalt helye határozza meg.

Harmadik rész:

Az első rész „hangtípusai” most különböző csoportokat alkotnak. Közöttük találunk olyan tömböket, amelyek a Jóra (pl. harangozás) vagy a Rosszra jellemzők (pl. fémes csörömpölés, heves ütések, kopogás fás anyagokon). A rész újdonságát a zenei egységek között megfigyelhető ellentétek jelentik.

(Loch Gergely fordítása)

Továbbá következzen a szerző munkásságát jól ismerő zenetudós írása, amit a műsorfüzetbe írt felkérésünkre. Szükséges a bőséges tájékoztatás, mert azt szeretnénk, hogy aki eljön tudja, hogy mire számítson. A kivételes élményt garantáljuk!

Loch Gergely:
Tibet és tranzisztor. Darabkák Az álom és a halál képei történeti hátteréből

1956. december 10-én, Alfred Nobel halálának hatvanadik évfordulóján három amerikai fizikus, John Bardeen, Walter H. Brattain és William Shockley a stockholmi Koncertházban Nobel-díjat vett át a félvezetők kutatásáért és a tranzisztorhatás felfedezéséért. 1978. március 9-én, a két évtizeddel korábbi díjátadó helyszínétől három kilométerre, Stockholm egy másik nevezetes koncerttermében, a Cirkusban bemutatták a tranzisztor feltalálásának egyik jelentős zenei következményét, Rózmann Ákos Az álom és a halál képei című művét.

A tranzisztor megjelenésével új korszak kezdődött az elektronikában. Mikor a helyigényes elektroncsövek feladatát ez az apró alkatrész vette át, az áramkörök látványosan összezsugorodtak, és ez a körülmény sok más között egy sajátos elven működő, újfajta elektrofon hangszer megvalósítását is lehetővé tette. Ez a hangszer a moduláris szintetizátor, amelynek különböző funkciójú egységei sokféleképpen összeköttetésbe hozhatók, és ezáltal egymás működését sokféle módon képesek befolyásolni.

1963-ban szinte egy időben két elektrotechnikus is jelentkezett ilyen elven működő hangszerekkel: az Egyesült Államok keleti partján Robert Moog, a nyugati partján pedig Donald Buchla. A klasszikus Moog-féle szintetizátorok moduljai között fontos helyet kapott a zongoráéval azonos elrendezésű, mozgó billentyűkből összeállított klaviatúra, a Buchla-féle hangszereken ezzel szemben csak statikus érintőfelületek sora helyettesítette a billentyűket, és ez sem volt minden típus tartozéka. A különbség oka, hogy Moog elsősorban a szórakoztató zene, míg Buchla a kortárs művészi zene gyakorlata számára készítette hangszerét.

Rózmann Ákos a stockholmi Zeneművészeti Főiskola stúdiójának Buchla 200 típusú szintetizátorát használta Az álom és a halál képei komponálásakor. A zeneszerző és Carl-Gunnar Ahlén – a Svenska Dagbladet című nagy svéd napilap zenekritikusa – a fent közölt írásaikban változatos asszociációk segítségével jellemezték a darabot: fa- és fémtárgyak kopogását-zengését, földmorajlást és vízcsobogást, ember- és állatszerű lények hangját vélték felismerni a hangzásokban. Pedig Rózmann a kompozíció összes hangzó alapanyagát kizárólag a Buchla 200 szintetizátorral és egy mechanikus zengetővel állította elő.

A képzettársítások gazdagsága egyfelől a szintetizátor lehetőségeit, másfelől a zeneszerző hangszínek iránti fogékonyságát és a kísérletezésben mutatott kitartását dícséri. A hangszer kombinációs adottságai olyan hangzások lehetőségét is magukban rejtik, amelyeket a készülék beállításai alapján nehéz vagy lehetetlen előre elképzelni. Rózmann ezért a technikai paraméterekre vonatkozó előzetes tervek nélkül kezdte el a munkát, a szintetizátor kísérletező felfedezésével. A képzeletét megragadó hangzások magnetofonfelvételeit kiválogatta, majd ezek kisebb-nagyobb részleteit egymás után másolva, illetve egymásra rétegezve komponálta a művet.

Noha a kompozíciós folyamat során Rózmann rendszeresen jegyzeteket készített az elvégzett munkafázisokról és a mindenkori folytatással kapcsolatos terveiről, munkáját egészében mégis erősen intuitív, sőt, öntudatlan tevékenységként, a tudaton túlival való foglalkozásként jellemezte. „Az álom és a halál képeiben szinte médiumként funkcionáltam, ehhez a kiindulási pontot egy álmom jelentette”, emlékezett egy 1997-es interjúban, amelyben a mű keletkezése idején szerzett szellemi benyomásait is érintette: „különböző buddhista tanok jártak át engem”. Az álmot, amelyben a zeneszerző a saját elmondása szerint élet és halál mesgyéjén járt, a fentiek ismeretében kézenfekvő összekötni a nyugati kultúrában Tibeti halottaskönyv címen számontartott szöveggel, amely a lélek két megtestesülés közötti állapotáról, a halált követő és az újabb megszületést megelőző útról szól.

A tibeti buddhizmus tanait Rózmannal Füzeskuti Ferenc képzőművész, a zeneszerző stockholmi barátja ismertette meg, aki nem sokkal később buddhista szerzetes lett, és Csöpel Láma néven ma is a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség vezető tagja. Füzeskuti tervezte Az álom és a halál képei hanglemez-borítóját a tibeti ikonográfia elemeinek felhasználásával: a háttér aranyszínű, méltóságteljes arca és az előtér agresszív, fekete arca révén a mű legfontosabb ellentétpárja a borítón látható formában is megjelenik.

A kompozíciónak három különböző verzióját is kiadták: 1986-ban LP-n a második változatot, 1991-ben CD-n a harmadik változatot, és 2013-ban LP-n, illetve letölthető formában a negyedik változatot, amelynek 2001-es elkészítésekor Rózmann az 1978-ban bemutatott első verzióhoz tért vissza, azt dolgozta át. A zeneszerző a halála előtt úgy rendelkezett, hogy koncerteken a továbbiakban a legkésőbbi, 2001-es változat szólaljon meg, így ez hallható a mai hangversenyen is.

Rózmann Ákos 1939. július 16-án született Budapesten. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola orgona és zeneszerzés szakát 1966-ban végezte el, Pécsi Sebestyén, illetve Szervánszky Endre tanítványaként. Ezt követően az intézmény szegedi tagozatán transzponálást, partitúraolvasást és ellenpontot tanított. 1970-ben Svédországba költözött, hogy a következő három évben posztgraduális zeneszerzés-tanulmányokat folytasson a stockholmi Zeneművészeti Főiskolán. A három év letelte után nem tért vissza Magyarországra, élete végéig Svédországban élt, stockholmi katolikus templomok orgonistájaként működött, 1974-től a Szent Eugénia templomban, 1978-től 1997-ig a Szent Erikről elnevezett Dómtemplomban. Tanulmányai végén arra az álláspontra jutott, hogy a hangszeres-vokális komponálás eszköztára kimerült, és ettől kezdve minden kreatív energiáját az elektroakusztikus zenének szentelte. A műfaj neves stockholmi műhelye, az EMS stúdió mellett magánstúdiójában is alkotott, amelyet az 1980-as évek elején a Dómtemplom melléképületének pincéjében rendezett be. Huszonkilenc elektroakusztikus kompozíciót hagyott hátra, közöttük több olyan művet, amelyek hasonlóan monumentálisak, mint Az álom és a halál képei. 2005. augusztus 12-én hunyt el.

I. és II. rész: 52:16

szünet 20 perc

III. rész: 01:10:34

A mű megszólaltatásában közreműködnek Horváth István és Elekes István hangmérnökök

0 item in the basket

jegy.hu

Program

Rózmann - Az álom és halál képei

Nincs aktuális előadás

Our offer

MAMMA MIA!

Valahol Európában (zenekari kísérettel)

The Spinning Room

Follow us!

Suggestions

Borisz Godunov

SopronFest

The Attic Szép

Ajándékozzon jegy.hu
ajándékutalványt!

Culture at Home
online.jegy.hu

Subscribe to newsletter

Warning! The basket time limit is about to expire!