A darab ugyanis a női lélek rejtelmeit boncolgatja, az egymás társaságában elfoglalt szerepeket mutatja be. Egészen érdekes színházélményt ad a férfikarakter teljes hiánya a színpadon, ugyanis az egyetlen férfit, Marcelt egy pillanatra sem látjuk a színen, csak portréja díszeleg a nappali falán.
A történetben egy elegáns vidéki házban éppen karácsonyra készülődnek. A házvezetőnő lázasan díszíti a fenyőfát, a szobalány kávét készít, a levegőt szaloncukor-illat lengi be. A család a külföldön tanuló Susanne, a legidősebb lány hazatérését várja. A békés karácsonyi idillt azonban hatalmas sikoly töri meg. Marcelt, a ház urát holtan találják első emeleti szobájában, késsel a hátában. A város több mint kilenc km-re fekszik, ráadásul egész éjjel havazott, az utak járhatatlanok. Mit tehet ilyenkor nyolc nő, aki a házban rekedt, és vajon ki lehet a gyilkos? Mint minden jó krimiben, Robert Thomas vígjátékában is a végén, végül kiderül az igazság. Persze semmi sem az, aminek látszik… A szerző ugyanis zseniálisan bújtatja el a tragikomédiát az amatőr nyomozás útvesztőjébe. Szívből nevettet a váratlan fordulatokon, mégis könnyedén odahelyezi a nagyítóját az emberi természet felé, hogy általa tükröt tartson a néző elé.