1915. nyarán találkozunk apával és fiával – és még valakivel, hiszen a mű épp annyira szól a két művész múzsájáról, egy Andrée nevű fiatal nőről, aki szerencselovagként kalandozik a francia riviérán, majd megállapodik mint az idősebb Renoir aktmodellje.
A szabad és lázadó vörös szépség azonban nemcsak az apát babonázza meg (aki ettől kezdve rengeteg festményén szerepelteti a lányt), hanem fiát is, aki épp most tér haza az I. világháborúból, egyenesen a frontról, hogy felgyógyuljon sebesüléséből. Jean ekkor még nem filmrendező, sokkal inkább bátor és önfeláldozó katona, aki még csak most keresi a lehetőségeket az életében. Az egyiket pedig talán épp most találja meg…
Gilles Bourdos alkotása nem szokványos életrajzi film: legfeltűnőbb vonása, hogy a többi mozgóképes biográfiától eltérően egyáltalán nem akar mozgalmas lenni, és nem feltétlenül alanyai életének legfontosabb történéseit sorolja fel. Ehelyett elmereng a pillanatokon és nem fél az eseménytelenségtől sem; sok esetben inkább hangulatokat, mint történéseket ábrázol. S mivel a napfényes francia tengerparton játszódik, és több Renoir-festményt is megidéz, képileg csodálatosan míves.