Szenvedélyes inspiráció volt ez. Várandósságom ötödik hónapjában hajnal négykor rendre kidobott az ágy: elöntenek a szavak, írnom kell, hangszert kell ragadnom, énekelnem kell.
Az egyik első dalt, az Elszálló címűt, egy sansula nevű hangszeren ötöltem ki, mesés, éteri hangot ad. Ez a dal Lilié, a kislányomé lett: hercegnőnek képzeltem el őt, vállán pillangó ül, kezecskéjében varázspálca, és azt teremt maga köré, amit csak akar. Én is teremtettem, énekeket. Igaz, még nincs pelenkázóasztal, de vannak altatók, az én babaszobám dalokból áll…
Az altatás kapcsán eszembe jutottak a tibeti misztériumok: a haldokló mellett virraszt valaki, kíséri a lelkét a két világ közti átmenetben. Arra gondoltam, hogy az elalvás is kis halál", az elalvó mellé is lélektárs kell hát, aki segíti a szép és biztonságos átmenetet ébrenlét és álom közt. Annyi mindenki altathat, az anya mellett az apa, a nagymama is, a kisgyerek is. Az elalvó is lehet kicsi, nagy, fiú, lány… Ezeregy téma altatódalra!
Előkerült a születés előtti várakozás, (Anya, milyen volt, amikor még nem voltam?), a szülés (Fa alatt szültelek), de van, hogy a madarakat küldöm a kislányomhoz az álomba kísérőnek (Cinegés), és bizony van, hogy már nagyon fáradt vagyok (Aludjál már). Van, hogy a gyerek beszéli el, mit látott álmában (Sárkányos), vagy olyan is van, hogy villanyoltás után, de még elalvás előtt jönnek elő történetek (Anya, fenn vagy még?) A nagymama altatója így kezdődik: Fordul a nagy idő kereke, alszik a gyerekem gyereke…, az Apa-dal pedig az önmagát komolyan vevő felnőtt férfi ellágyulása: aktatáskájában kutatva megtalálja a kisfia zokniját, és padlógázzal indul hazafelé, hogy elérje a fürdetést… Az album az Ébredés-dallal zárul.
Zenei szempontból az Egyszálének lemez párja készült el. Sokszor csak az énekhang szól, és sok dalban csak finom hangszerelés van. Egzotikus hangok, apró csilingelések, hangtálak, a keleties oud, tanpura… Segítséget kaptam az Ethnosoud Világzenei Hangszerbolttól, és Gerzson Jánostól, aki néhány hangszert meg is szólaltat a lemezen. Szász Márk két dalban énekel, ő az “apahang” a Dunnás altatóban. És Mazura János, az én kitartó hangmérnököm is tubázik két dalban. Kérdezték tőlem, ez vajon gyereklemez-e. Hát, annyira, amennyire az Álom-álom, kitalálom. Leginkább azt írnám rá, hogy 0-99 éves korig.
Merthogy ez leginkább családi lemez. Vannak “felnőttesebb” és “gyerekesebb” dalok, ám én azt gondolom, hogy a kicsik – és a nagyok is – majd egyben befogadják ezt az anyagot, és majd az a lelkükben, fülükben megtalálja a maga helyét. Azt tapasztalom, hogy egy kisgyerek füle és torka közt közvetlen összeköttetés van, így egyszerűen azt fogja énekelni, amit hall. És így van ez velünk, nagyokkal is. Én magam változatos dallamívekkel és népdalszövegekkel tömtem magam kiskoromban, és akkoriban talán kihívás volt egy-egy hajlítás, vagy nem értettem a szöveget, sebaj, később elgondolkodtam rajta. De legalább volt min elgondolkodni.
Örülnék, ha a dalok a kicsikben-nagyokban továbbélnének, megtanulnák, énekelnék azokat. Az altatós koncertekre amúgy is rengeteg közös éneklést tervezek. És szerintem lesz bőven sok közös nevetés is, mert a dalok a humort sem nélkülözik… Ezek az énekek a lélek belső tájaira is elvezetnek minket, hiszen nemcsak az altatás aktusáról van szó, hanem általában az intimitásról, a gyengédségről, amely mindenki számára alapkérdés. Énekelve ezeket a dalokat koncerten, azt láttam, egyre több a kicsorduló könny… Az álombirodalmi utazást kicsik és nagyok számára Szottfried Zsófia festményei segítik majd, így ez a könyv-lemez egyszerre ajándék a fülnek, a szemnek, az agynak, a léleknek.
