INGYENES TÁRLATVEZETÉS a Palackposta című, Nádas László grafikai kiállításon
Dec. 3., 17. szombat, 16:00
Dec. 10. szombat, 14:00
A december 10-i tárlatvezetést követően Nádas László grafikusművésszel beszélget Karádi Ilona ’56-ról, élményekről, emlékekről, művészetről.
A tárlatvezetésen és a beszélgetésen a kiállítás aznapi belépőjével ingyenesen vehetnek részt. A vezetések kb. 60 percesek.
Várkert Bazár, Déli paloták
1013 Budapest, Ybl Miklós tér 5.
A művészről:
1936-ban született Szegeden.
Édesapja gépészmérnökként őt is a műszaki pályára akarta állítani, de az ő elképzelései a művészet felé irányították életét. Művész akart lenni.
1956-ban a Magyar Iparművészeti Főiskolára felvételt nyert a díszítőszobrász szak először induló formatervező tagozatára. 1956–61 között végezte el a főiskolát, mesterei Borsos Miklós és Dózsa Farkas András voltak.
1973–77 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége ipariforma szakosztályának titkára, majd 1987–93 között a Magyar Iparművészeti Főiskola formatervezési tanszékének adjunktusa, 1994-től az Arbor Művészeti Stúdió művészeti vezetője.
A gyermeki tárgykultúra ismert művelője és szakértője. Szerszámok, járművek, használati eszközök, játékok, játszóterek és más, legkülönbözőbb tárgyak formatervezőjeként szakmája kiemelkedő tervezője. Ugyanakkor a természet szerelmese, a történelem hiteles tanúja és az emberi kapcsolatok elmélyült ábrázolója, igazi rajzművész.
1961-ben házasságot kötnek Antoni Rozival. Ez nem csak emberi, hanem egész életre szóló szakmai kapcsolat.
1963-ban Budapesti Nemzetközi Vásár-nagydíjat kapott, 1968-ban a Legszebb műanyag termék díját nyerte el, a Nemzetközi Kerékpár Pályázat III. díját csoportban nyerte el, Környezettervezési pályázat II. díjával jutalmazták Dunaújvárosban, 1979-benMunkácsy-díjjal ismerték el festészeti érdemeit, az Inter Play Expo elismerő diplomáját is megkapta.
Az iparművészet sok területén jelentős munkák mutatják Nádas László széles érdeklődését és kísérletezési kedvét.
A rajzi kifejezés kiemelten foglalkoztatja. „A rajz olyan nyelv, amivel sok kimondhatatlan kimondható” – mondja ars poeticájában.
Egyéni kiállítások:
1979 • Ifjúsági Ház, Zalaegerszeg (Antoni Rozáliával)
1980 • Fényes Adolf Terem, Budapest (Antoni Rozáliával) • Magyar Kultúra Háza, Szófia (Antoni Rozáliával)
1982 • Fényes Adolf Terem, Budapest (Antoni Rozáliával) • Művelődési Ház, Tiszaszederkény (Antoni Rozáliával) • Nógrádi Művelődési Ház, Salgótarján (Antoni Rozáliával) • Művelődési Ház, Dombóvár (Antoni Rozáliával) • Szekszárd és Bonyhád (Antoni Rozáliával)
1990 • Dorottya u. Galéria, Budapest (Antoni Rozáliával)
Válogatott csoportos kiállítások
1975 • Jubileumi Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1979 • Gyermekkultúra • Tervezők a gyermekekért • Gyermekvilág
1982 • Szabadtéri játszóterek, Fényes Adolf Terem, Budapest
Válogatás köztéri műveiből
díszkorlát és térelválasztó rács (alumínium, 1976, Budapest, V. ker., Kossuth Lajos u., Amfora-Üvért)
szöges-dombos plasztika (beton, műkő, fém, 1980, Budapest, Városliget [Antoni Rozáliával])
játszóplasztika (kő és fa, 1983, Budapest, VII. ker., Almássy tér [Antoni Rozáliával])
ivókutak (1983, Budapest, Kertészeti Egyetem)
díszkút (1983, Budapest, Gyömrői út)
játszóplasztikák (1985, Zánka)
játszótéri mászóka (fa és kötél, 1986, Budapest, VI. ker., Fóti út).
Unokámnak…
„Kértem, hogy mondja el ’56 történetét, és Ő elmondta. Elmondta, mert fontosnak tartotta, hogy tudjam. Nem is a történelmi hitelesség miatt, mert azt az iskolában megtanítják, hanem az érzés miatt, a tenniakarás érzése és az élmény miatt, amit sokunk talán soha nem fog így átélni. (…)
Elmondta, mert azt akarta, hogy én is mondjam el mindenkinek, hogy igenis mindig van remény, a földről fel lehet kelni, a rosszra van orvosság, a „válságból” pedig kiút. (…)
Leírta, aztán pedig képekbe foglalta emlékeit. (…) A képek mögött lássuk hát meg a diákot az érzéseivel, és a művész mögött pedig az embert. Az embert, aki emlékezik, és aki ezt a kicsinyke parazsat immáron mindenki szívébe megpróbálja átvarázsolni, hogy álljunk meg és gondolkodjunk. Csak egy kicsit. És akkor tényleg fellobban majd újra a tűz.”
Bechtold Róza
Rozikának, 2005. szeptember
„Kérted, hogy mondjam el ’56 történetét.
Elmondani? Szinte reménytelen. A múltamat, mint nagy, nehéz batyut cipelem a hátamon. Nem történetekkel van tömve. Kisemmizések, elkeseredések és harag, vereségek vannak benne. Történelem, mondják jóságosan. Igen, de ez apám, testvérem, a szomszédaim és az én életem volt. (…)
Azért kell neked elmondanom, hogy ezt a pirinyó parazsat átvarázsoljam a te szívedbe. Hátha jön még egyszer az angyal, és akkor a tűz fellobban. És jön egyszer egy új, jobb, igazságosabb világ!”
Nádas László
Nagy Gáspár
Ők már kivárják...
(fohász a temetetlen holtakért
és a jeltelen sírokban várakozó vértanúkért)
Ők már kivárják
ott a föld alatt
hűségesen simul
homok agyag - és
nápolyiként a
megtört deszkaprés
nyelvük helyére hull
akár a kés
s fölvérzi utolsó szavuk
mihez alig volt joguk
itt hol végórán szólni is
rebellió: fényes tüntetés -
és kinő szájukból
rettenet virág
sírjukat ott keresd
VILÁG! - s ha vak rá?
süket és béna vagy nem meri?
Isten a Világ gyáváit akképp
bünteti hogy görnyedjenek
élve ítéletnapig -
de Ők már kivárják
ott a föld alatt
kivárja ott velük
homok agyag - és
csöndben kivájják fényük
a deszkaprés alól
mikor föltámadnak
halottaiból
(1987)
