Női kvóta 01

A kétrészes kiállítás első fejezetében elsősorban a női szerepekkel, illetve nők művészeti (ön)reprezentációjával foglalkozunk, míg a második részben bemutatjuk a nők által választott műfajokat, témákat, illetve a nők művészeti teljesítményét és eredményeit az elmúlt fél évszázadban.

A Női kvóta 01 kiállításra kiválogatott művekben tetten érhető, milyen sztereotípiákkal és hátrányos megkülönböztetéssel küzdöttek – és küzdenek ma is – a nők nemcsak a művészetben, de az élet minden területén. Alkotásaik a női testet, a női szerepeket, illetve a nőművészek helyzetét érintő kérdésekre mutatnak rá különféle eszközökkel és műfajokban.

A fogadófalra sűrített, férfiak által készített aktokkal azt demonstráljuk, hogy a művészetben miként jelent meg hagyományosan a női test a férfi tekintetén keresztül, mint modell, múzsa vagy a szexualitás tárgya. Ennek ellenpontjaként látható Nagy Kriszta plakátja, amely nemcsak a fogyasztói társadalom nőképének, de egyben a nők művészetben betöltött passzív szerepének, tárgyiasításának is a kritikája. A művészettörténet nőábrázolását és nőképét teszi vizsgálata tárgyává Veszely Beáta és Hersko Judit is, híres festményeket, illetve a boszorkányok cselekedeteit ábrázoló rajzokat kisajátítva és átdolgozva.

A hagyományosan férfiak által uralt intézményrendszerben a hetvenes években nehezen találtak utat az olyan alkotók, mint Lourdes Castro, Drozdik Orshi, Natalia LL, Kele Judit vagy Ladik Katalin. Alkotásaik a (kelet-európai) feminista szemléletű művészet korai példái, ahol a nő(művész) kilép addigi passzív szerepéből, hogy az élet és a művészet aktív szereplőjévé váljon. Egy évtizeddel később Ujj Zsuzsi a nyolcvanas évek lázadó, alternatív szcénájának szereplőjeként már a korábbi nőideál radikális lebontásával kísérletezik.

Beöthy Balázs és Németh Hajnal közös munkájában a kilencvenes években – csakúgy, mint Németh Hajnal videóiban – a férfi-női szerepekkel való ironikus játék kerül a fókuszba, míg Olga Tobrelutsz felöltöztetett antik szobrai a változó szépségideálok, a művészeti akadémizmus, a fogyasztói társadalom és a divat témáját egyaránt felvetik.

Katarzyna Kozyra ellentmondásos fogadtatású videóinstallációjában a minden szépítés és idealizálás nélkül női testábrázolás szembemegy a tökéletes test ideálját kergető társadalmi elvárásokkal, így provokációnak is tűnhet, miközben a fürdőben lejátszódó hétköznapi jeleneteknek ünnepelt művészettörténeti előzményei vannak. Az öregedésnek, a test romlásának képei jelennek meg a lengyel Zuzanna Janin műveiben is, aki egyetlen műbe sűríti a test változásait – egy nő életét, gyermekkortól az időskorig.

A nők jelenkori társadalmi helyzetével, a velük szemben támasztott elvárásokkal, a nevelés és fegyelmezés eszközeivel, a többségi társadalom pressziójával, a testképpel és a női szexualitással foglalkoznak Eva Kotátková, LA Raeven, KOJA, valamint Németh Ilona érzéki, nagyhatású műveikben. Jeanne van Heeswijk Budapesten készített interjúsorozatában különböző női tulajdonságokat képviselő interjúalanyok beszélnek a hivatásukról, felvillantva az autonóm és sikeres, ugyanakkor számos gátló tényezővel küzdő mai nő alakját.

Szipőcs Krisztina
a kiállítás kurátora  

KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK:
Lourdes CASTRO, DROZDIK Orshi, Jeanne van HEESWIJK, HERSKO Judit, Zuzanna JANIN, KELE Judit,
KOJA (Fitore ISUFI SHUKRIU), Eva KOT'ÁTKOVÁ, Katarzyna KOZYRA, Natalia LL, LADIK Katalin, NAGY Kriszta,
NÉMETH Hajnal, NÉMETH Ilona, Florentina PAKOSTA, L.A. RAEVEN, Olga TOBRELUTS, UJJ Zsuzsi, VESZELY Beáta