Méhkas

Rendező: Blerta Basholli
Forgatókönyv: Blerta Basholli
Szereplők: Yllka Gashi, Çun Lajçi, Aurita Agushi, Kumrije Hoxha

Az Uránia Nemzeti Filmszínház a Koszovói Köztársaság Nagykövetsége együttműködésében és támogatásával, egyetlen alkalommal műsorára tűzi Blerta Basholli filmjét. A Sundance Filmfesztiválon a zsűri nagydíjával elismert alkotás, amelyet Magyarországon eddig csak a Cinefest versenyprogramjában láthatott a közönség, inspiráló történet egy nőről és a tűlélés erejéről. A vetítés Koszovó függetélenségének és a koszovói-magyar diplomáciai kapcsolatok fennállásának 15. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi év nyitó eseménye.

Fahrije férje az 1998-99-es koszovói háborúban eltűnt. A család gyászát megélhetési gondok is nehezítik. Hogy Fahrije az anyagi problémákat valahogy enyhítse, egy mezőgazdasági kisvállalkozást indít, de a patriarchális hagyományok között élő koszovói faluban nem nézik ezt jó szemmel. Így nemcsak azért kell küzdenie, hogy életben tartsa a családját, hanem az ellenséges közeggel is meg kell vívnia a harcát, amely a bukásáért szurkol.

A film alapjául valós történet szolgált: a Rogovában élő Fahrije Hoti szabóként dolgozott, mielőtt 1998-ban kitört a koszovói konfliktus. Ekkor Albániába menekült a gyerekeivel a szerb paramilitáris csapatok elől. Egy év múlva, amikor visszatért, a faluját romokban találta, a férje pedig eltűnt és a mai napig eltűntként tartják nyilván, több mint tízezer koszovói albán sorstársával együtt. Fahrije a hasonló sorsú asszonyokkal összefogva megalapította a Krusha nevű élelmiszertermelő és forgalmazó vállalkozást, amelyet csak nők vezetnek, és amelyben közel ötven hozzá hasonló háborús özvegy dolgozik. A vállalkozás sikeres lett és ma már 28 üzletük van Koszovó különböző városaiban, sőt Svájcban is boltot nyitottak.

Blerta Basholli rendezőnő éppen New Yorkban élt egy ösztöndíjjal és egy nap a brooklyni lakásában a munkája közben egy koszovói tévéshowt hallgatott. Egy özvegyasszony arról mesélt, hogy amikor megszerezte a jogosítványt, a környezetében szinte mindenki azt mondta, ezzel megalázta a családját. „Egy özvegy csak végezzen házimunkát, tisztelje a sógorát és maradjon otthon" – vágták a fejéhez. Ő volt Fahrije Hoti. „Először azt hittem vicc. Vicces volt, de ugyanakkor szomorú, kemény és motiváló is - mondja a rendező. - Fahrije Hotinak, az özvegynek és kétgyermekes anyának tennie kellett valamit a túlélésért. És meg is tette. Vezetői engedélyt és munkát szerzett. Mindenki azt mondta, megőrült. De megcsinálta. Egy nap nyitott egy kis üzletet, ahol hozzá hasonló özvegyasszonyokat alkalmazott, és ma már Koszovó-szerte értékesítik az általuk előállított pácolt zöldségeket. Mint nő és anya is felkeltette az érdeklődésemet, de ezen túl az akaratereje is, hogy ne csak túlélj, hanem valami többet, valami nagyszerűt is elérj és ne nézz vissza. A pozitivitása és az energiája lenyűgöző. Ez az, amit szeretnék filmre vinni, egy erős női karaktert, tele színekkel, egy női főszereplőt, akit Koszovónak és a szélesebb közönségnek is látnia kell. Egy nőt, aki elhatározta, hogy kézbe veszi az életét, ami még ha fájdalmas, néha vicces is, de mélyen inspiráló”.

Sundance Filmfesztivál 2021:  rendezés díja, a közönségdíj, zsűri nagydíja