Magyar királylány Thüringiában
Balla Ede előadása
több...
Jegyvásárlás
Aktuális előadások
Magyar királylány Thüringiában – Szent Erzsébet élete és ragyogása
A kis Erzsébet II. András magyar király és merániai Gertrúd lányaként 1207-ben látta meg a napvilágot. Négyéves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. Vőlegényének szülei: Hermann gróf és Zsófia grófnő sokat vártak e házasságtól, és reményük igazolását látták abban, hogy a kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett a wartburgi várba. Német környezetben akarták nevelni, hogy jól elsajátíthassa új hazájának minden szokását.
Erzsébet jósága és kedvessége hamarosan megnyerte a vár népét, és a nála hét évvel idősebb Lajos kezdettől fogva szívből szerette. Anyósa azonban egyre növekvő rosszallással figyelte a gyermek fejlődését, mert szokásaival nem tudott egyetérteni. Túlzásnak minősítette vallási gyakorlatait, és azt sem tudta megbocsátani, hogy Erzsébet nem vette át az udvari élet előírt formáit: nem volt hajlandó megtanulni a nők számára kötelező tipegő járást, s ráadásul minden körtáncnál jobban szerette a vad lovaglást.
Erzsébet életét áthatja a Skorpió üzenete, vagyis a lankadatlan kitartás a végső cél eléréséért. Azon szentek közé tartozik, akiknek sugárzása az idő múlásával nem csökken, és fénye minden kor minden emberének világít. „A világ ködében úgy ragyog föl, mint a hajnalcsillag“.
Hogyan vált e kislány a középkor mélyen tisztelt és ünnepelt szentjévé? Hogyan volt képes Erzsébet a világi elvárások fölé emelkedni, és hogyan valósította meg Krisztus tanításait? Milyen példával jár előttünk, és mit tudunk hasznosítani napjainkban az ő lényiségéből? A lejegyzett életesemények bemutatásával és azok szimbológiai elemzésével keressük a választ feltett kérdéseinkre.
„Tragédiák, vihar-sorsok felett
Húnyt szemmel egy csillagot keresek. (…)
Egy kicsi-kis leányka-csillagot
Láttam egyszer sok esztendő előtt,
Pozsony várából napnyugatra ment
A csillag-gyermek, s szent asszonnyá nőtt.
A fáma mint a rózsaillatot
Nevét országokon át lengeti,
Be jó volna a köntöse szegélyét
Ájtatos ajkkal megérinteni.
Idegen népek jóltevője lett,
Míg anyja itthon dúlt a magyaron…
Most anyja vére ég a kezemen – –
Mért mentél el, királykisasszonyom?
Szűz lelked egyetlen lehellete
Szétfújta volna a tragédiát, –
Vagy úgy kellett, hogy későn, s messziről
Szívjuk be lényed rózsaillatát?
Átok lett itthon a meráni vér,
És áldás lett az árpádházi ott.
Onnan kellett ránk visszasugározzál,
Hogy imádjunk, mint magyar csillagot.“
(Reményik Sándor: Bánk bán utolsó monológja - részlet)
Kövess minket!
További ajánlataink
Vámos Miklós estje arról, hogy mit tehetünk, ha édesanyánkról az jut eszünkbe: a halálnak van humorérzéke.
11 évesen ötezer néző előtt énekelte a Nyomorultakat Szegeden. 14 évesen már popsztár volt, akit egy ország imádott. 18 évesen…
"Az improvizációval és interaktivitással fűszerezett, porcukor illatú estén felülünk az érzelmi hullámvasútra, és hősünkkel együtt fejest ugrunk egy különös kalandokkal…
Hirdetési információ
Ebben a rovatban a rendszer által válogatott népszerű programokat ajánlunk. Közöttük fizetett hirdetések is lehetnek.
Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsd össze a kosarad újra!