Berlioz: Requiem / ÜNNEPEK ÉS ORATÓRIUMOK / SENIOROK ÉVADA
Vannak a klasszikus zene történetében különlegesen nagy előadóapparátusú, tágas hangzó teret igénylő művek, melyek a Müpa megnyitása előtt soha nem szólalhattak meg méltó körülmények között Magyarországon. Ilyen Mahler II. és VIII. szimfóniája, Richard Strauss Alpesi szimfóniája, Schönberg Gurreliedere - és ilyen Berlioz Te Deuma, valamint Requieme. Utóbbi műfajának valaha született legnagyobb szabású képviselője. Izgalmas lesz a rendkívüli alkotást kompromisszumoktól mentes tolmácsolásban hallani!
Berlioz kudarcokban bővelkedő pályáján a Requiem a siker fellélegzése. Csodával határos már az is, hogy olyan liturgikus szöveg megzenésítésére kap állami megrendelést, melynek megkomponálása régóta dédelgetett terve. Nehézségek persze ebben a történetben is akadnak: a megrendelést visszavonják, és egy időre a komponista emiatt nehéz helyzetbe kerül. Azután egy másik alkalom mégis ismét aktuálissá teszi a minisztériumi megbízatást, s így a mű 1837. december 5-én felcsendülhet a párizsi Invalidusok templomában - elsöprő sikerrel. Berlioz Requieme a halállal való találkozás monumentális drámája, hatalmas, romantikus vízió. A tenorszólót éneklő amerikai Michael Spyres azon a nevezetes Requiem-előadáson is közreműködött, amelyet a Berlioz-specialista John Nelson vezényelt a zeneszerző születésének bicentenáriumán, 2019. március 8-án, a londoni Szent Pál Székesegyházban.
Vezényel: Howard Williams
Közreműködők:
tenor
Michael Spyres
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
