Lux Aeterna

Mozart 1779-ben párizsi kitérője és mannheimi szerelmi kalandja után tért vissza Salzburgba, Colloredo érsek szolgálatába, ahol csupán apja közbenjárására sikerült a szabályosan "oda hagyott" állást ismét betöltenie. Rá egy évre,1780-ban keletkezett Vesperae solennes de confessore (K.339) c. oratorikus műve, mely az utolsó a salzburgi katedrális számára írt darabok sorában. Az öt zsoltárt és Magnificatot megzenésítő, ragyogó hangtömböket, ugyanakkor megejtő szépségű szólisztikus témákat is felvonultató templomi opuszban megfigyelhető szinte valamennyi későbarokk ausztriai stílusirányzat, mely, vegyülve Mozart alapvetően opera iránti érdeklődésével, felettébb izgalmas művet eredményez. Jó néhány részlete - pl. a Confitebor -  szinte operai dramaturgiát követ, mindemellett Johann Sebastian Bach hatása sem lebecsülendő: a Laudate Pueri c. tétel kezdete egyértelmű tiszteletadás a nagy zeneszerzőnek. A mű érzelmi és zenei csúcspontja kétség kívül a Laudate Dominum c. tétel - a szinte borzongatóan szép, jellegzetes mozarti áramlás, az éneklő, gyönyörű dallamvezetés joggal ragadja magával a hallgatót, kis időre lélekben a koncerttermet is a salzburgi dóm fehér-arany színeibe öltöztetve.

Hangversenyünk második részében egy hatalmas sikerű, 2004-es debreceni bemutatót élhetünk át újra. Ritkán fordul elő, hogy újonnan komponált Requiemet állva tombolva ünnepeljen a közönség, holott ez történt anno, Orbán György darabjának bemutatóján.A mű Debrecen város felkérésére született, s mint a korabeli kritikában olvashattuk:

„Orbán Requiemjének első taktusai Mozartéra hajaztak, de aztán megtalálta saját hangját. Nem szomorú requiemet írt, nem a halálra készül. Drámai váltásokkal, dinamikai kontrasztokkal jócskán operál, melódiái olykor Stravinskyt, máskor olasz filmzenei motívumokat sejtetnek, a Sanctus pedig igazi orbános zenei geg, a Lacrimosa egyszerűen szép, az Agnus Dei szívbe markoló. Hangszerelése igen hatásos: különösen vastagon használja helyenként az ütősöket, s a rezek mennydörgését is. Mégis összességében nem a mélabús halálvárás, hanem az élet sugárzik belőle.” (Daróczi Katalin, Cafe Momus, 2004.07.29)

Két korszak, két egyházi darab,két,  korántsem kizárólag egyházi kötődésű szerzőtől - örök értékek, különleges zenei köntösben Lux Aeterna-hangversenyünkön.

Közreműködik:
Fodor Gabriella – szoprán, Bódi Marianna – mezzoszoprán, Schöck Atala - alt, Haja Zsolt – bariton, Kodály Filharmonikusok Debrecen, Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: szabó Sipos Máté)

Vezényel: Szabó Sipos Máté