"Régóta szeretnék az önismeret kusza útvesztőjében eligazodni, vagy legalábbis értelmet találni tetteimnek, reakcióimnak… ezek ugyanis régről bevésődött, automatikus válaszok. Generációkon át a berögződött mintákat rekonstruáljuk, éljük át újra és újra, apróbb változásokkal… ezeken a bevésett mintákon lenne érdemes elindulni, felfejteni és végül letenni ezeket a transzgenerációs csomagokat.
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date on this page: 2025. September 23. Dienstag, 19:00
"Régóta szeretnék az önismeret kusza útvesztőjében eligazodni, vagy legalábbis értelmet találni tetteimnek, reakcióimnak… ezek ugyanis régről bevésődött, automatikus válaszok. Generációkon át a berögződött mintákat rekonstruáljuk, éljük át újra és újra, apróbb változásokkal… ezeken a bevésett mintákon lenne érdemes elindulni, felfejteni és végül letenni ezeket a transzgenerációs csomagokat.
Új darabomban a lelkek összekapcsolódásának rejtélyéről gondolkodom, arról a láthatatlan szálról, ami embereket összefűz, és egy szövevényes hálót alkot közöttük, mely nem tapintható, mégis olyan erősen jelen van, hogy mágnesként húzza őket össze, időről időre. Ez a kapcsolódás nem engedi - még ha más irányt is vesz a sorsuk - elszakadni e lélek-kötelet, mert a múlt mindnyájunkat meghatároz, formál és emlékek képében jelen van.
Hogyan választódunk ki egymás számára? Mi az a szimpátia, ami alapján hirtelen beléphetünk egymás életébe, és jelen lehetünk úgy, mint ismerős, barát vagy szerető? Az idő, a tér, az érdeklődési kör tényezői a legfontosabbak, vagy létezik-e valami láthatatlan huzal, ami összehúz minket és utána már nem is tud elengedni? A kapcsolódás, a kötelék, mely összefűz egy életre vagy még tovább...
Ismerős az a bosszantó jelenet egy filmben, amikor a férfi és a nő pont máskor néznek vissza, így félresiklik a kapcsolatuk?! Lehet hogy ez véletlen?! Szerintem mindent mi irányítunk vágyainkkal, gondolatainkkal, tetteinkkel, elengedéssel és türelemmel…
így hát az én filmemben jókor, jó időben néznek vissza egymásra…
Előadják:
Levinne Yvette Rafaelle, Maria Jose Borges, Marika Masuda, Marika Trucci, Matthew Bell, Varga Bendegúz, Varga Donát, Alice Gazzoli, Adéle Petit
Koreográfus asszisztens: Varga Donát
Zene: Gergely Attila
Fény: Földi Béla
Video mapping: Juhász Péter
Koreográfus: Sághy Alexandra
Támogatok: Budapest Táncszínházért Alapítvány, NKA, KIM, Budapest Fővárosi Önkormányzat
A Magyar Táncművészeti Egyetem hagyománya szerint a végzős balettművész hallgatók tanulmányaik végén egy vizsgakoncert keretében, színpadi előadásban adnak számot az elmúlt évek során megszerzett tudásukról. Az est különleges alkalom, ahol a fiatal művészek technikai felkészültsége mellett személyiségük, művészi karakterük és sokoldalúságuk is kibontakozhat.
A magyar irodalom egyik legszívbemarkolóbb alkotása felnőtteket, fiatalokat egyaránt megérint. Közös gondolkodásunk és közbeszédünk része lett a grund, amely a miénk, ahogy azt Dés-Geszti csupa érzelem, csupa dallam betétdalában éneklik a szereplők.
Szivárványos zenekari hangzás, titokzatos párbeszédek, találós kérdések. Áthatolás a tűzön, a megtalált társ és a szerelemben megismert félelem. Ezek alkotják…
Három elszánt, szókimondó és életigenlő nő története, akik a csalódások után sem mondanak le a szerelemről. Vajon tényleg létezik még…
Posten im Warenkorb
insgesamt:
Die Zeitbegrenzung des Kaufvorgangs ist abgelaufen! Bitte stellen Sie Ihren Warenkorb erneut zusammen!
