Könnyed édesség, amely azonban nem egyszerű desszert. Vidám, ötletgazdag, vígjáték, mely önmaga parodizálásán kívül kedvesen tart görbe tükröt a sznob, valóságtól elszakadt értelmiség és az erősen alulművelt „nagyközönség” elé egyaránt. Üdítő kikapcsolódás, ám a humor eszközével kegyetlenül rámutat arra, képes az ember mesterien elaltatni valódi érzéseit, egyéniségét, és belefásulni egy hamis, felvett életmódba, csupán azért, mert ez könnyebbnek tűnik, mint időnként egy pici áldozatot vállalni.
A Kamaraszínház Shure Stúdiójának befogadott produkciójában, Quintus Konrád rendezésében két magányos emberrel találkozunk. Az egyikük túl sok „kedves ismerőssel” rendelkezik, ettől azonban egyre inkább egyedül van. Ő Anna, a prostituált (Fehér Anna). A másik egyszerűen azért van egyedül, mert nem ebben a világban él, tudatosan bezárkózott az elefántcsonttoronyba. Ő Armando, az író (Lux Ádám). Na de nem ez a pláne, hanem az, hogy szomszédok. Nyugodtan léteznek egymás mellett (pontosabban: alatt és fölött), míg Anna egyszer végzetes hibát követ el: szokatlan zajaival megszakítja írónk egyik alvási fázisát. Ettől kezdve képtelenek elszakadni egymástól.