Kőhalmi Zoltán, Beliczai Balázs, műsorvezető: Szobácsi Gergő

Kőhalmi Zoltán:

Ibicsoki Zoltán, meteorbecsapódás-emlékhely, gesztenyével megdobált menyasszony, toló uszály, szotyi-vonal. Aki szereti a stand-up comedy műfaját, annak az előző kifejezések olvastán minden bizonnyal beugrik a Dumaszínház egyik legnépszerűbb humoristájának neve. 

Ahogy szülővárosában, Szentesen sokan ismerik, Kőhalminé Zolika azonban nem a dumaszínpadon kezdte a pályát. A Karinthy-gyűrűvel kitüntetett, pályaelhagyó építészmérnök valójában sosem akart kiállni és beszélni, jól érezte magát a háttérben. Szerencsére, mégis megpróbálta. 

A szomorú bohóc nem is olyan szomorú, hiszen háromgyermekes, boldog családapa és férj, Humorfesztivál-győztes, a műfaj egyik legrutinosabb képviselője. Nem politizál, nem beszél celebekről és nem káromkodik. Sikeres saját estje után a Showder Klub speciális adásában, elsőként készíthetett önálló adást.

Beliczai Balázs:

Magyarország egyik piacvezető stand-up komikusa. Mindig ügyfélorientált, közönségcentrikus. A szektor legdinamikusabban fejlődő szereplőjeként a prémium minőség elkötelezettje. Tavaly az utolsó negyedévben már 88%-kal volt poénosabb! Előadóművészi portfóliójában viccek, paródiák, zenés gegek. Szókimondó humorista: számára nem léteznek tabu témák, kivéve a kakilást. Tapasztalat és tudás ötvöződik kulturált produkcióiban, a legtrágárabb szavak közül pedig sose hagyná el a száját a ***. A humor sugárhajtású atombombája, aki nem ismer lehetetlent, ha jól megfizetik. Sikerének titka a folyamatos fejlesztés és nyitottság - egy szóval: ***jó! :)

Szobácsi Gergő:

A Dumaszínház társulatának tagja, Szobácsi Gergő üdvözli Önt! Harminc éves vagyok. Amúgy 31 lennék, de egy évig beteg voltam. Sok mindennel próbálkoztam, mielőtt humorista lettem. Szerettem volna szakács lenni, mert a tévében mindig azt láttam, hogy amit elkezdenek főzni, abból találnak egyet készen a sütőben. Próbálkoztam az építőiparral is, mert az kicsit hasonlít a stand up-ra. Ott is egy dolgozik, a többiek meg csak nézik. A humorista szakmát egy barátomnak köszönhetem, aki mindig belőlem akart meggazdagodni. Ha főztem valamit, akkor éttermet akart nyitni, ha csináltam, mondjuk egy koktélt, akkor meg kocsmát. 2010-ben meséltem neki egy viccet, és most itt vagyok! Örülök, hogy így alakult, mert embereket nevettetni jó. És néha még ők is élvezik.