A zenekar igazi karrierje a hamburgi underground zenei közegben kezdődött, 1986-ban. Itt ismerkedett meg Konietzko a több hangszeren is játzó En Esch-sel, aki új dimenzióba helyezte az addig inkább csak zajokat produkáló formáció zenéjét. Három albumot készítettek Európában, majd ’91-ben az Egyesült Államokba, Chicagoba költöztek. Ekkorra már kialakult egyedi stílusuk, melyben energikus, metálos gitártémákkal vegyítették az erőteljes dobgépeket, az elektronikus effekteket és mindezt változatos női- és férfiénekkel fejelték meg, melyben ska, reggae, rap sőt még disco hatások is felfedezhetőek.
Az 1995-ben kiadott Nihil, majd az egy évvel később megjelent Xtort repítette a zenekart véglegesen a stílus csúcsára, olyan bandák mellé, mint a Skinny Puppy, a Nine Inch Nails vagy a Ministry. Ehhez persze az is kellett, hogy a leginkább zenei projektként, nem állandó tagsággal működő formáció kiegészüljön az ipari zene mestereivel. Olyan zenészek fordultak meg a zenekarban, mint William Rieflin dobos és Chris Connenly gitáros, akiket korábban a Ministryből ismerhetett meg a közönség. Alapvetően mainstream ellenes bandát ekkorra már rendszeresen játssza az MTV is, s az olyan dalokkal, mint a Power és a Dogma az amerikai alternatív slágerlisták élmezőnyébe is bekerülnek.
A komoly sikerek után 1999-ben mégis feloszlottak, vagyis, amint az utóbb kiderült, néhány évre szüneteltették tevékenységüket, hogy 2002-ben újult erővel térhessenek vissza. A zenekar szerkezete ugyan megváltozott az újjáalakuláskor, a dobgépeket hús-vér dobossal cserélték fel, igazi rock zenekarrá alakultak, saját arcukat, egyedi stílusukat, jellegzetességeiket azonban egy pillanatra sem veszítették el. Megmaradtak az ipari zörejek, samplerek, megmaradtak a direkt, politikus szövegek és megmaradt az a hihetetlen energia, mely zenéjükből árad. Negyedszázad távlatából is frissek, aktuálisak tudtak maradni, talán mert az újonnan érkező zenészektől folyamatosan új impressziókat, új energiákat kaptak.