Joep Beving holland zongoraművész a minimalista és a neo-klasszikus stílus mestere. Kompozícióira a műfaji határok elmosása jellemző, minden esetben a stílus felett álló filozófiai, spirituális jelentéssel, ami élőben sokszor transzcendens élményt ad előadónak, hallgatónak egyaránt.
Joep Beving Dutch pianist is a master of minimalist and neo-classical styles. His compositions are characterized by the blurring of genre boundaries, always guided by philosophical and spiritual meaning that transcend stylistic categories—often creating a transcendent live experience for both performer and audience.
There are no current performances on jegy.hu
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date on this page: Poniedziałek, 22 Grudnia 2025 20:00
Joep Beving már fiatal korától kezdve egy volt a zongorával. Bár zenei tanulmányait kénytelen volt félbeszakítani a konzervatóriumban, sosem vesztette el a hangszer iránti szeretetét. Míg korábban célja az volt, hogy fizikailag a lehető legtöbb hangot szólaltassa meg percenként, az évek során játékstílusa megváltozott: egy sajátos esztétikai lényeg keresésévé vált. Ezt az utat egy zongora világította meg számára, amelyet 2009-ben, nagymamája halála után örökölt. Ez a német hangszer gyengédebb érintést és kecsesebb tempót követelt, ami végül oda vezetett, hogy Beving klasszikusabb zenei nyelvezetet kezdett alkalmazni története elmeséléséhez.
Ez a történet viszonylag későn kezdett kibontakozni, amikor 2014-ben, 38 évesen, munkahelyi kényszerpihenőre került, és úgy döntött, hogy enged a zongora hívásának. A lelki béke és valamiféle lényegi igazság keresése közben olyan zene kezdett előbukkanni, amelyet korábban sosem játszott. Minimalista darabok, amelyeket később „egyszerű zene komplex érzelmekhez” kifejezéssel illetett.
Zenéjének széles körű vonzerejét gyakran tulajdonítja annak a tudatfolyamatnak, amelyben egyes darabjai születtek. Azt vallja, hogy a zene már eleve „kint van” a világban, csak a megfelelő körülményeket kell megteremteni, hogy „leszálljon”. „Ha a zenét élő organizmusként látjuk, akkor nem elképzelhetetlen, hogy van egy vele született hajlama arra, hogy fennmaradjon és fejlődjön.”
Joep Beving has been one with the piano from an early age. He was forced to end his musical studies at the conservatory, however, his love for his instrument never perished. Where once his goal was to hit as many notes per minute as physically possible, his style of playing has changed over the years, searching for a particular aesthetic essence. His path was illuminated by a piano that Beving inherited from his grandmother when she passed away in 2009. This German instrument insisted on a more gentle touch and a gracious pace, which eventually led Beving to adapt to a more classical vocabulary to tell his story.
This story started to manifest itself relatively late in life, when in 2014 at age 38, he was forced to stay home from work and decided to answer the draw of his piano. In search of tranquility of mind and some form of essence, music started to present itself that he had never played before in his life. Minimal pieces that he later once described as ‘simple music for complex emotions’.
He has attributed much of his music’s broad appeal to the stream of consciousness in which some of the pieces were conceived. Claiming that the music is already out there and that one has to ‘just’ create the circumstances for it to land. “If you see music as a living organism then it is not unthinkable that it has it’s own innate inclination to continue to exist and enhance itself.”
Egy amerikai kisvárosban élő egyetemista társaság minden hétvégén vacsorát ad, ahol egy-egy meghívott vendéggel vitaestet tartanak a világ megjavításának lehetőségeiről. Egy alkalommal az aktuálisan kiszemelt vendég helyett váratlanul más érkezik a házhoz, de ők gyanútlanul beengedik az idegent. A békés, világjobbító szándékkal rendezett vacsora hamarosan gyilkos fordulatot vesz, az események láncolata pedig olyan lavinát indít útjára, ami elképesztő méreteket ölt…
Napfényben fürdő görög sziget. Mindent körbeölelő csillogó türkiz tenger. Hangulatos tavernák, ínycsiklandó étkek, mavrodaphne… Egyszerűen idilli - tökéletes felkeresni, ott időzni, visszatérni – s persze élni. Donna Sheridan, a független, céltudatos asszony ezt a nem mindennapi környezetet választotta otthonául, és itt született húsz évvel ezelőtt Sophie is, a lánya. Sophie, aki édesanyja szemléletétől eltérően mindig is szenvedélyes szerelemről, hatalmas fehér esküvőről álmodott, elvágyik e csodálatos mediterrán szigetről. A nagy utazást azonban nem egyedül, hanem választottja, Sky oldalán tervezi elkezdeni. Házasságkötésüket mindössze egy apróság árnyékolja be: Sophie szeretné, ha édesapja vezetné oltárhoz, akit azonban nem ismer...
