A magyar származású, londoni születésű Havadtoy 1972-ben érkezik New Yorkba, ahol belsőépítészként kezd dolgozni. Ennek köszönhetően ismeri meg John Lennont és Yoko Onót, akik megbízásaikkal és barátságukkal megnyitják számára az utat a vezető művészeti körökbe. Egymás után kapja a felkéréseket befolyásos művészektől, ízlésformálóktól, építészektől. Belsőépítészként szerzett tapasztalata, anyag- és gyártástechnológiai ismeretei hamar népszerűvé teszik. Ezekből az együttműködésekből hamarosan önálló javaslatok is születnek, így készül el például Keith Haring kétszárnyú oltára is.
A kiállítás egyik legfontosabb szakasza a Yoko Onóval való kapcsolata köré épül, és fő motívuma a sakk, amely húsz évvel későbbi elválásuk metaforája is lesz.
Havadtoy művészetének további meghatározó vonása a becsomagolás, a beborítás, az elrejtés. A 2010-es évek közepén készült Ajtók sorozat darabjai személyes átalakulásáról, sorsfordulókról szólnak, életszakaszok megnyílását vagy lezáródását jelentik. A Budapest utcáiról, lomtalanításokból összeszedett ajtók a város múltjának darabjai, az azokat használó emberek sorsának néma tanúi.
Havadtoy objektekkel, anyagokkal, formákkal, más művészek alkotói gesztusaival folytatott játéka nem választható el attól a helyzettől, amely a New Yorkban eltöltött éveit jellemzi. Belsőépítészként, lakberendezőként erős művészeti érdeklődéssel és alkotói késztetéssel dolgozik, miközben folyamatos harcot folytat az önálló művészeti lehetőségekért. A Haringnek készített kandallóelőlap talán az a mű, amely minden kétséget kizáróan megmutatja, hogy már designerként is ragaszkodik ahhoz, hogy az alkotási folyamatban elképzelései művészi értelemben kapjanak helyet.
A későbbi művészeti korszakaira jellemző sorozatok (Modigliani, De Kooning, Jasper Jones, Warhol, Haring, Kertész stb.) pont ebben az értelemben válnak Havadtoy időkapszuláivá, újra és újra átemelve, kisajátítva, becsomagolva mások művészetét. Az újrateremtés, az elfedés, a részben elfedés gesztusai nem újak a művészettörténetben, a modern művészetben pedig jelentős kritikai potenciállal telítődnek. Ezért is lényeges, hogy munkái sokszor tűnnek úgy, mintha magukat fednék be, helyeznék új helyzetbe, ezzel pedig egyértelművé teszi önmagához és alkotói tevékenységéhez fűződő viszonyát.
A kiállításon természetesen a művész későbbi időszakaira jellemző sorozatok egy-egy darabja is helyet kap, csakúgy mint a Disney-figurák felhasználásával készült művek, a beburkolt Fiat 500-as vagy egyik legújabb munkája, egy hatalmas kacsás szőnyeg, mely először itt kerül bemutatásra. A válogatásban szerepelnek olyan, a Ludwig Múzeum gyűjteményében található korabeli amerikai alkotások is, melyektől elindulva néhány huszárlépéssel eljuthatunk Havadtoy művészetének megértéséhez.
