Háború vagy béke Veszprémben?

Fiatal koromban, mielőtt felfedeztem volna a táncművészetet és teljesen elköteleződtem volna mellette, a rajzolás nyűgözött le. Ma is ugyanezt a megszállottságot őrzöm abban, amit munkáimban a mozdulat felépítése és térbe helyezése iránti vonzalomnak nevezek. Honnan indulok, hová tartok, mi lesz az utam... Valószínűleg megőriztem ezt a kimondhatatlan késztetést, hogy nyomot hagyjak a művészi gesztussal, párosulva a szívügyemmel: az idővel való kapcsolattal.

A vígjáték szellemes és felszabadító – az önelfogadásról, a női összetartás erejéről és arról szól, hogy néha a legnagyobb kihívás levetkőzni – lelkileg és szó szerint is.

A Recirquel új produkciója, a Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető „életanyag” folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét.