Az ember éli hétköznapi életét, aztán egy átlagos napon minden megváltozik. Egy kis elektromos kisülés az agyban, és az ember ettől a naptól kezdve többé már nem akárki, hanem a beteg. Az élet hirtelen megkérdőjeleződik, a halál félelmetes közelségbe kerül. A beteg pedig beteg életének legnagyobb harcát vívja a betegségével, a világgal, múltjával, jelenével, önmagával.
A beteg szerint minden nap tökéletes, amíg az élet örömei vannak túlsúlyban. De amikor eljön a tökéletlen napok korszaka, akkor egyre többet gondol arra, hogy talán egyszer majd jó lenne megnyomni azt a bizonyos piros gombot. Nem biztos, hogy ez lesz a megoldás, de nagyon nem mindegy, hogy… hogy… hogy egyáltalán van-e erre lehetőség. Elvi. Gyakorlati. Lehetőség. Mert mi marad az emberből, amikor már a sza-vak ki-mon-dá-sa is n-e-h-é-z? Amikor már a legapróbb dolgokban is segítséget kell kérni. Amikor a saját testébe való bezártság el
vágja az értelmes élet lehetőségétől. Amikor a kiszolgáltatottság ElViSeLhEtEtLeNnÉ válik. Amkr elfgy a lvgő. Amkor meg. Amkor meg. Megszűnik az embri méltós…Akor mr nncs ms csk a … nmgnkb vl bzrtsg… bzzz… rt… sg…
..
Írók – Karsai Dániel, Szenteczki Zita, Bíró Bence
Karsai Dániel magyarul író kezei – dr. Márkovics Ákos Hope, dr. Budai Erik
Látvány - Lázár Helga
Jelmeztervező asszisztens - Őri Eszter
Díszletkivitelező - Vati Tamás
Zene – Fazekas Ábel
Világítástervező - Markó Zsolt
Koreográfus – Kovács Domokos
Korrepetitor – Mihalics János
Dramaturg – Bíró Bence, Horváth Panna
A rendező munkatársa – Szirtes Lujza
Rendező – Szenteczki Zita
Szereposztás
Gyabronka József
Kurta Niké / Bartos Ági
Lőrinc Katalin
Nagy Márk / Váradi Gergely
Török – Illyés Orsolya
Vizi Dávid